Kemény fejfájással ébredt Hugo Accurti, Őfelsége császári és királyi egykori sorhajókapitánya, a Hotung Építőtársaság igazgatótestületi tagja a már a kora reggeli órákban forrósodó levegőjű tiencsini villácskájában. Egész éjjel nem tudta öt percnél tovább lehunyni a szemét, nem tudott másra gondolni mint az előző koraesti beszélgetésre „azzal jóvágású haramiával”. Persze az ő számára, aki az elsők között lépett az észak-kínai ingoványos fövenyre a még a Taku erőd ostromakor, nem volt ismeretlen Gönnert neve. Nem voltak életkorban túlságosan messze egymástól. Származásban és társaságban annál inkább! A Habsburg-Tengermellék egyik neves patrícius családjából a Sárga Veszedelem megfékezésére érkezett olasz nem mérhette magát egyazon szalaggal mint ezt a svábmagyar suszter budapesti műhelyéből ideszökött kalandort.

Accurti az adriai flotta kötelékében érkezett a Távol-Keletre, hogy részt vegyen a Nyolc Hatalom Bosszúszövetsége és a mágikus-félbolond boxer harcosok közötti összecsapásokban. Később, amikor már a pionír brit, francia és japán zászlók mellett már az újonnan érkezettek lobogóiba is bele-belekapott a mongol puszták és a Sárga-tenger közt vágtázó szél, a fiumei tengerész pályája is fellendülni látszott. A monarchia képviseletének titkáraként gyakorlatilag minden fontosabb ügy az ő kezén futott keresztül. A koncesszió építkezéseit felügyelő Hotung Társaság igazgatóinak sorába választotta. És Accurtinak tervei voltak. Felvirágoztatni és méltóvá tenni a többi nagyhatalom kolóniáihoz, és túlszárnyalni a szomszéd Olasz Királyság erkélyes-oszlopos piazzáit! Infrastruktúrát akart adni, kövezett utakat, közvilágítást és villamost akárcsak Trieszt vagy Fiume sugárútjain!

a Piazza Regina Elena az Olasz Koncesszióban

De mindez olyan lassan ment... Vagy nem ment sehogyan sem. Átkozott nehéz úgy bármit is elérni, hogy Bécs-Budapest nem küld megfelelő anyagi támogatást - mintha nem is érdekelné a kínai kolónia! Ezért kellett összeállnia mindenféle kínai compradorral, sőt még azt a francúzt is körül kellett udvarolni, csakhogy valami kis tőkéhez jusson a vállalat. Még a saját rezidenciája körül sem sikerült elérni a lápos-vizenyő lecsapolását, hiába adta be az engedélyt, minduntalan elutasították a bürokraták. „De miért lettem én kegyvesztett?”- rágta magát újra és újra, „Mert csak egy talján vagyok? És akkor itt van ez a bandita, az Entente pénzével, meg az összeesküvés tervével, ami elsöpörné ezt a sok mihasznát végre és ráadásul engem tenne meg elnökének!” Mintha csak valami kis isztriai városállam lenne, Signor Accurti elképzelte a vízparton vakítóan fehérlő mészkőfalakat, bájos utcácskákat, macskakővel és olajlámpákkal, még a kínai kulik is tiszta rongyokban loholtak rendezett riksáikkal fel s alá, és még a nyomorúságos hutongok mentén düledező kunyhók is vidámabban rogyadoztak ebben az utópikus Tiencsini Osztrák-Magyar Köztársaságban!

A koncesszió dzsunkákkal zsúfolt folyópart-szakasza 

De mi lesz ha ez a sok rongyos baka és szedett-vedett matróz, hátuk mögött ellenséges ügynökökkel bekvártélyozzák magukat és hűvösre teszik a konzulátus személyzetét? Nem kerülte el éles tekintetét a Gönnert karján megkötött vörös szalag, és semmi kétsége nem volt a kint a kapuban várakozó két borostás ágrólszakadt eszmevilágáról sem. Meglehetős biztos volt benne, hogy az a kettő nem lelkesedik sem a Gotterhalte császár-királyt éltető dallamaiért, sem pedig az ő általa „világösszetartó eszmékként” gyakran emlegetett „tisztelet, becsület, hűség” - hármasért sem tartaná kezét izzó parázs felé. Ez volt pedig az ő világa. Ezt hozta hazulról, a famiglia, aztán a Marineakademie Fiuméban és a tenger mind erre nevelték. Nem érhetett annyit bárhány júdástallér, az árulásnál és rebelliónál pedig nem igen ismert rosszabbakat Ferenc József császári és királyi sorhajókapitánya. Tudta mit kell tennie.

(folyt. köv.)

[az első kép forrása: www.willysthomas.net

a második: www.chinakultur.at]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.