Egy gyönyörű prostituált és lány-különítménye a bokszer-lázadás idején

Az egész album Flickr-ön

Tiencsin egykori városfalán kívül, a Déli csatorna 南运河 mellett áll egy taoista templom, Lü Dongbinnek 吕洞宾 a Tang 唐 dinasztia alatt élt tudós-költőnek, később pedig a nyolc hallhatatlan kvázi vezetőjévé kanonizált istenségnek a tiszteletére. Egykor zegzugos kis utcák, földszintes házikók vették körül a szürke-téglás falakat, a közeli csatornán pedig a legszegényebbek éltek ladikjaikon, halászatból, prostitúcióból, ahogy lehetett. Ma ebből a több mint száz évvel ezelőtti világból szinte semmi sem maradt, a csatornán itt-ott egy lékelő horgászik, mellette forgalmas többsávos út fut, sehol egy hutong, mindenhol több emeletes lakóházak - csak a Lü Zutang 吕祖堂 nemrég felújított szentélye és kertje bújik meg a modern Hongqiao kerület 红桥区 épületei közt. Gondoltam már rá, hogy meglátogatom, de igazán akkor határoztam el magam, mikor egy ezen a környéken élt, istennőként tisztelt utcalányról olvastam egy korábban Tiencsinben élő amerikai srác blogján. Itt derült ki az is számomra, hogy a kis templomocska udvarán volt a tiencsini bokszerek kultikus oltára, innen indultak a gyűlölt „fehér ördögök“ (yanguizi 洋鬼子) ellen.

Turbános bokszerek rohanják le Tianjint, ahonnan a külföldiek fejvesztve menekülnek (forrás: Wiki)

Az egész album Flickr-ön

Az Igazság és Béke Öklei

A bokszerek már szóba jöttek a blogon itt, meg itt és persze itt is, csak utóbbi esetén egész más értelemben. Röviden és tömören (aki jobban érdeklődik, annak bejegyzés alján ajánlom a linkeket) az Igazságot és Békét Teremtő Ököl Társasága (Yihetuan义和团) a 19. század legvégén szerveződött az észak-kínai vidéki lakosság soraiból, és a hagyományos vallásos-misztikus szekták és titkos társaságok nyomán az elnyomó mandzsu (Csing/Qing 清) császári dinasztia illetve a külföldiek ellen hirdetett felkelést. A harcművészeti technikájuk miatt a nyugatiak által „boxereknek“ nevezett harcosok mozgalma gyorsan terjedt a szegény és elkeseredett lakosság körében, mígnem a nemrégen reformer fiát félretevő Cö-hszi (Cixi) 慈禧 anyacsászárnő taktikát nem váltott és 1900-ban a lázadók élére állt, azok minden haragját a külföldiek ellen fordítva. A bokszerek minden idegen fejére vérdíjat tűztek ki, templomokat, követségi épületeket gyújtottak fel, de keresztény hitre tért, vagy amerikaiakkal ill. európaiakkal együttműködő kínai honfitársaiknak sem kegyelmeztek.

Az egész album Flickr-ön

Sárga Lótusz nyílik a csatorna vízén

Tiencsinben, Sanghaj után a nyugatiak legfontosabb kikötővárosában is hamar megszerveződött a mozgalom, Zhang Decheng 张德成 és Cao Futian 曹福田 parasztvezérek vezetésével. De nemcsak a férfiak akartak részt venni a küzdelemben - a nőknek is megvoltak a maguk sérelmei. Ugyanekkor a Déli csatornán pedig egy titokzatos hajó tűnt fel, sárga lepellel lefüggönyözve, árbocán nagy piros zászló lobogott, melyen a következő felirat volt olvasható: 黄莲圣母 azaz „Sárga Lótusz Szent Anya“. A kanális két partján megbabonázott tömegek gyülekeztek, kezükben füstölőkkel, leborulva az „égből alászállott hallhatatlan istennőnek“ (shangtian xiannü 上天仙女). De ki volt ez a vallásos tiszteletnek örvendő hölgy, akit maga Cseli (Zhili) kormányzó 直隶总督 (egykor Peking környékét magába foglaló tartomány) udvari pompával fogadott és jóslatért könyörgött neki a lázadás kimeneteléről?

Sárga Lótusz valódi kilétéről nagyon nehéz biztosat mondani, de azért megpróbáltam összeszedni az interneten elérhető forrásokat. Elsősorban a baidu 百度 (kínai Google kb.) enciklopédiáját és a fent már említett amerikai Hagen értesüléseit vettem alapul. Ezek szerint nagy szegénységben, a csatorna egyik halászcsónakján született, 1871-ben, Lin Hei’er 林黑儿 néven (azaz „fekete gyerek" - ez alapján gyanakodhatunk törvénytelen származására). Valószínűleg gyermekként mint mutatványos-artista (zaji 杂技) és operaénekes (mármint kínai opera) járt Sanghajban és talán az ország más vidékein is, sőt a szóbeszéd szerint harcművészetet is tanult. Mielőtt megházasodott volna, mint örömlány (changji 娼妓) kereste a kenyerét vízen és szárazföldön, majd hozzáment egyik volt kuncsaftjához „Hajós“ Li-hez 李有船 . Sajnos nem sokáig lehettek együtt, ugyanis férjét a brit ópiumkereskedelem elleni tiltakozása miatt letartóztatták, aki hamarosan belehalt a börtönbeli verésekbe.

Lin He‘er ezek után a Fehér Lótusz szektánál 白莲教 talált menedékre, ennél a buddhista-gyökerű, politikai célokért küzdő titkos társaságnál. A szekta hasonlóan sok más földalatti szervezethez a mandzsu dinasztia megdöntésére esküdött fel (gondoljunk csak a dél-kínai Hongmen 洪门 szektára, amiből később az egyik leghíresebb hongkongi triád származott, aminek modern hatalmi harcairól Johnny To csinált két részes akciófilmet - nekem nagy kedvenceim), és ami fontosabb, a külföldiek terjeszkedése ellen igyekezett fellépni. Hei’er itt találkozott Zhang Decheng 张德成 fentebb már említett bokszer-vezérrel, akinek többezres fanatikus seregéhez maga is csatlakozott, hűséget és titoktartást esküdve. Megtanulta az oltalmazó varázsigéket, elsajátította a meditációs gyakorlatokat és 49 napi harci kiképzés után tarkójára égetett billogot kapott, így vált az Igazságot és Békét Teremtő Ököl Társaságának tagjává.

A piros lámpás lányok bűbájai

A mozgalomnak 1900-ban döntő löketet adott Cixi anyacsászárnő fentebb már említett támogató ediktuma, amelynek nyomán az addig főként csak vidéken fosztogató lázadók megrohamozták Pekinget és Tiencsint is. (Korábbi mandzsu-ellenességüket új jelszóval cserélték le: “Támogasd Csinget [t.i. a mandzsu dinasztiát] és semmisítsd meg a külföldit!“ („fuqing mieyang 扶清灭洋“). Az Égi Gázló városába bemasírozó Cao Futian 曹福田 igazságos öklei (ganzi tuan 干字团）valamint Zhang Decheng serege (kanzi tuan 坎字团）a bejegyzés elején említett Lü Zutang templomnál ütötték fel főhadiszállásukat, ahol felállították oltárukat (tankou 坛口) és itt ültek össze a vezetők megtanácskozni a külföldi koalíció (Nyolc Nemzet Szövetsége 八国联军) elleni harc részleteit.

Az eddig emlegetett parancsnokok között ekkor már Sárga Lótusz Szent Anya néven a korábbi örömlány is helyet foglalt, mint az általa megszervezett, 2-3000 fős Vörös lámpás 红灯照 osztag vezére. A jobbára szüzekből toborzott csapat a férfiak harcát segítette, tették ezt főként mágikus erejük segítségével. Az 1950-es években végzett oral history (azaz szemtanúk beszámolói alapján, interjús módszerrel kutató történészi forrásgyűjtés) kutatások során az idős, még élő érintettek elbeszélései alapján ezek fiatal lányok a hegyről oltalmazták varázserejükkel a csatatéren harcoló férfiakat, illetve ha mozdulatlanok maradtak még lelküket is hadba tudták küldeni. Sőt puszta tekintetükkel képesek voltak az ellenség katonáinak fejét venni, vagy megrongálni ágyúikat. Arról is szóltak legendák, hogy a sebesült harcosaik felé tapsolva azok sebeit rögtön meggyógyították - Sárga Lótusz ezt tiszta víz hintésével érte el.
Egy falusi történet szerint a Vörös Lámpás lányai kosarukkal fogták az ellenséges lövedékeket amiket visszakézből szórtak a gyűlölt betolakodók seregére, így kényszerítve azokat visszavonulásra. (Hasonló történetek a bokszerekről is keringtek, úgymint hogy képesek a feléjük kilőtt golyót fogukkal elkapni, vagy hogy egyáltalán nem fog rajtuk a fegyver. A valóság azonban sokkal inkább az volt, hogy a fegyelmezetlen irreguláris, rosszul felfegyverzett lázadóknak önmagukban már középtávon sem igen volt esélye a nyugati seregekkel szemben.)

De hiába volt úgy tűnik a sok varázsige és bűbáj, a gyűlölt külföldiek a kezdeti védekező harcmodorukból az időközben megérkezett erősítések segítségével támadásba lendültek át, és a az 1900. július 13-14-i tiencsini csata győzelme után gyorsan felszámolták az ellenállók mozgalmát. A bokszereket (akiket sikerült elfogni) nyilvános kivégzéseken lefejezték, magát a Sárga Lótusz Szent Anyát sebesült vezértársával, Zheng Denchenggel együtt börtönbe vetették, majd ugyancsak halálra ítélték.

még több kép a megtorlásról és megszállásról

Vannak olyan források akik szerint halásznak öltözve sikerült kereket oldania és elrejtőznie. Több mint két évtizeddel később, már a köztársaság alatt, 1923. május 7-én Tiencsin közelében túszul ejtették a Sanghaj-Peking expressz vonat 150 utasát, köztük húsz nyugatit. A Kuomintang (Guomindang 国民党) kormány nem gyanúsította Sárga Lótuszt, de a tiencsiniek hittek benne, hogy az ő keze volt a dologban. Egyesek pedig tudni vélték, hogy mikor menekülnie kellett a „Szent Anyának“, felhő ereszkedett le majd vitte fel egyenesen a Mennyekbe.

A titokzatos boszorkány-örömlány-artista-istennő-hadvezér Lin Hei‘er emlékét ma mindössze egy emléktábla idézi egykori lakóhelye, a csatorna mentén.

Sárga Lótusz Szent Anya emléktáblája a Déli csatorna mellett (黄莲圣母停船场纪念碑 forrás: Baidu)

További Olvasnivaló

Bokszerekről, bokszerlázadásról:

http://toriblog.blog.hu/2010/02/25/a_kinai_csaszarsag_bukasa_i

http://toriblog.blog.hu/2010/03/22/a_kinai_csaszarsag_osszeomlasa_ii

http://toriblog.blog.hu/2010/05/06/a_kinai_csaszarsag_osszeomlasa_iii

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bokszerl%C3%A1zad%C3%A1s

A Vörös lámpásokról és Sárga Lótuszról:

http://en.wikipedia.org/wiki/Red_Lanterns_(Boxer_Uprising)#cite_ref-1

Paul A. Cohen. History in Three Keys: The Boxers as Event, Experience, and Myth. (New York: Columbia University Press, 1997; 124-126.

http://baike.baidu.com/view/2597419.htm?fromTaglist

http://baike.baidu.com/view/388576.htm

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.