Karl Höcker albuma - Lengyel színdarab a tiencsini színpadon

Szakad a közönség a nevetéstől, a színpadon az Auschwitz-i láger! Nem, nem nácikból vagy holokauszt-tagadókból áll a publikum. Javarészt kínaiak, de itt-ott Tiencsin városában tanuló és dolgozó a világ különböző pontjairól érkezett külföldiek töltik meg a Tianjin Grand Theater egyik színháztermének széksorait.

Haláltábor '44-ben, és mégsem. Hónaljban vágó rövidnadrág, fölgyűrt SS-ing, nyári napfényben hunyorgó fiatal német katonatiszt a fekete-fehér fotón. Ő Karl Höcker, SS főhadnagy, a táborparancsnok asszisztense, akinek személyes fotóalbumán keresztül pillantunk bele a szögesdrótok másik oldalának fényképek-inspirálta elképzelt életébe.

A varsói Teatr Trans Atlantyk produkciója nyitotta meg Tiencsinben a kínai Lengyel Szezon programsorozatát  – itt volt szerencsénk látni az említett színdarabot, amely a megszokottól igencsak eltérő módon mesél Auschwitzról. Öt lengyel színész (két hölgy, három férfi) jelenítette meg a színpadon a háttérben kivetített archív magánfotókat SS tisztek fraterkázós koccintásairól, szabadidős kirándulásokon szamócázó táborfelügyelő Fräulein-okról, követve az albumtulajdonos Höcker életútját. Mintha csak egy katonásdit játszó cserkésztábor mindennapjairól látnánk elkapott pillanatokat. Labdázás a kertben a németjuhász blökivel, lövőgyakorlat, incselkedés a konyhás-lányokkal, zászlófelvonás, felettesek látogatása – kis izgulás, rendrakás – utána minden vissza a régi kedélyes modorba. A külvilágról mindössze „munkahelyeken” megszokottan egy-egy elejtett panaszkodó szó informált minket, amiket a nap végén, csak úgy „kollégák közt”, elsóhajtoznak a szereplők, hogy „Jaj, mennyi munka van ...”. Ezek, illetve a „furcsa mosolyú Mengele” feszélyező stílusa és perverz megjegyzései emlékeztetnek bennünket a filmekből ismert koncentrációs táborokra.

A főszereplő a „kisember” Höcker, aki próbál megfelelni a mindenható Rudolf Höss-nek, hogy a karrierje egy állomásának tekintett birkenaui szolgálat zökkenőmentesen alakuljon. Közben fény derül a képek alapján némely gyöngéd érzelmekre is, melyeket hasonszőrű kolleginájával táplálnak egymás iránt, közös jövőről álmodozva. Emberi történet az embertelen események közepén.

Nehéz megmondani, hogy a nyugati Holokauszt-diskurzusoktól meglehetősen távol eső és a II. Világháborút elsősorban a Japán invázió ellen vívott elkeseredett küzdelem történeteiből ismerő kínai közönségben milyen érzéseket keltett az előadás. Számunkra nyilvánvaló alapvetések hiányoznak az ő véleményalkotásuk folyamatából. Kik azok a nácik? A Szövetséges Hatalmak korabeli német ellenfelei vagy démonizált, kegyetlen katonák? Ha szörnyűségeket követtek el egy másik népcsoport ellen, akkor miért készítenek ebből az egyik általuk megszállott európai ország színészei komikus színdarabot? Most akkor ez nem tabu? Megannyi jogos kérdés, amire nehéz lenne röviden, minden aspektust tisztázva válaszolni. Mindenesetre azamerikai Paul Bargetto által színre vitt, és a rendező „segítő kérdéseivel” és magyarázó szavaival megjelenített darab Lengyelország és Párizs után a „szűz” Kínában feszegette Európában kialakított Auschwitz-történetünk ismeretanyagának határait. A következő állomás állítólag Németország és Ausztria lesz. Magyarországra sajnos egyelőre nem terveznek turnét, pedig érdemes lenne.

Videó-trailer az előadáshoz ITT

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.