Az meg van, hogy négy magyar – két dezertőr, egy matróz és egy hivatásos kalandor – üldöz Tiencsin angol negyedében egy osztrák helyőrségi katonát? Rohannak a gyalog-riksából kiugrott rémült Richter után, aki épp csak megússza a füle mellett elsüvítő golyót, ami így egy szerencsétlen arra járó kínait terít le. Idegesen pumpáló szívével a torkában végül eléri az osztrák legény a volt német zóna határát, amit már a kínai hatóságok felügyelnek. Az angol detektívek csak úgy ímmel-ámmal végzik a nyomozást, nem látszik fontosnak az ügy kiderítése. Az osztrák-magyar konzul persze tajtékzik, mert a szigorúan titkos küldemények könnyedén rossz kezekbe kerülhettek volna, de még aznap este történik valami, ami egyenesen pánikba ejti a kicsiny konzulátus Haihe-parti diplomata-személyzetét. Gönnert, a már lassan egy évtizede a Világot és a Távol-Keletet bekóborló szerencsevadász összetoborozza az elégedetlen császári és királyi bakákat és át akarja venni az irányítást az Osztrák-Magyar Settlement területe felett!

... elvágtattak a Victoria Park mellett ...

Gönnert, aki a Dunamenti Birodalom távol-keleti képviseletein ekkor már jó ideje kétes hírnévnek örvend, állítólag összeszedte a nincstelen és koplaló szibériai hadifogoly-menekülteket, morgolódó követségi közlegényeket és az Entente hatalmakkal is kapcsolatba lépett. Mindezt az Austrian Lloyd hajózási társaság három megkörnyékezett matróza jelentette a képviseleten. És valóban... az éjszaka folyamán gyanús mozgásokat észleltek a Bund-on, ahol a dzsunkák rakják ki az áruikat, és úgy hajnali 4 óra tájban 20-25 „kétes alak” gyülekezett a koncesszió határában, láthatólag méricskélve a Grenzenstrasse túloldalát.

Aztán napokig semmi. A tiencsiniek ijedt távirata nyomán erősítés ékezett a pekingi nagykövetség tengerész őrségéből, és megerősítették az osztrák-magyar zónában rezidenciát fenntartó Cai Kun generális és a később hadúr, Feng Guozhang házát is. Hiába adtak ki elfogadó parancsot a felforgató Gönnert ellen, a britek nem igyekeztek lefülelni a fennhatóságuk alatt tartott utcában megbújó forradalmárt. Az eredetileg újpesti származású fiú ugyanis ideológiát talált az általa személyes okokból gyűlölt Ferenc József-i adminisztráció ellen, és még máltai tengerész-újoncként megfogadta, hogy esküdt ellensége lesz a zsarnokságnak. Ezért gyűjtötte össze a Carlton Café feletti lakásán az elégedetleneket, akik a soknemzetiségű birodalom szinte minden népét képviselték. Volt köztük dalmát, ruszin, cseh, osztrák, fiumei olasz és olyan is aki magyarnak vallotta magát. Volt akit Sanghajból hívtak fel az északi kikötővárosba, hogy egy nagyobb hatókörű összeesküvést üthessenek össze, és volt aki hetekkel azelőtt még a tajgás északkelet-kínai határvidéken kóborolt, menekülve az orosz táborfelügyelők dühe elől.

Ami viszont kiemelte a „szegény-legények betyárakciójának” szintjéről a füstös kis padlásszobában zajló konspirációt, az az éjféltájt megjelenő francia katonai jármű és utasainak titkolózó és láthatóan ideges sugdolózása a mozgalom szellemi vezetőivel, Gönnerttel illetve Kindlerrel, a sanghaji fogorvossal. De a szervezkedők nem akartak kicsiben játszani, és a jövőre is gondolni kellett. Mi lesz akkor, ha sikerül a tervek szerint túszul ejteni Schumpeter konzult és a hivatalnok-stábot? Mi jön azután, hogy kitűztük a vörös zászlót és kikiáltottuk az „Osztrák-Magyar Köztársaságot”? Az egy dolog, hogy a franciák és az angolok megígérték, hogy anyagilag támogatnak majd és hogy majd a japánok féken tartják a kínaiakat, mielőtt azok a nagy hazafias lendületben visszafoglalnák a lassan 17 éve tőlük bérelt földdarabot. Azt tették nemrég ugyanis a németekével, miután világossá vált, hogy Kína előbb vagy utóbb Kaiser-ek elleni szövetség oldalán vonul hadba a Nagy Háborúban. Mi lesz tehát a megoldás?

Közel a konzulátushoz ...

Hát kell nekünk egy köztársasági elnök! Erre a legalkalmasabb az öreg Accurti lehet csak, igaz nem a legplebejusabb, mint sorhajókapitány és az a bajusza is ugyancsak Ferenc Jóskás, de utálja a vezetést, amiért soha nem hallgatták meg a koncessziót modernizáló terveit. Ő lesz a mi emberünk!

(a fenti kékzubbonyos matróz képének forrása itt)

(folyt. köv.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.