Ma (13-án) már kicsit alábbhagyott, de azért még el-el pukkan egy-egy köteg petárda, vagy esténként még be-befigyel egy tüzijáték a szomszédos utcák valamelyikében. Mondanám, hogy "nem baj, lassan azért csak elfogy", de oh, ez balga önáltatás lenne csak! Miből gondolom, hogy "sosem hagyják abba"? Hát, csak az alapján, hogy amióta (szeptembertől) kinn vagyok, nem volt olyan nap, hogy ne ébredtem volna reggel sortűz-ropogásra, vagy ne kaptuk volna fel a fejünket külföldi csoporttársaimmal ökéntelenül is az utcáról behallatszódó durrogásra. Esküvő, haláleset, új üzlet nyitása, szabadságra-menés vagy csak szimpla szerencse-kérés - ezek mind motiválhatják az embert, hogy petárda-füzérre gyújtson. Köztéren, úttest-szélén piros kis fecni-kupacok jelzik a legutóbbi "szertartás" helyszínét.

Hogy nem veszélyes-e? Egész biztos, hogy az, ha másnem, a hallásra nézve. Én még csak becsukom az erkélyablakot, meg az ajtót (de persze így is hallom), de azok az úriemberek és úriasszonyok, akik közvetlen közelből élvezik a robbantgatást, egész biztos, hogy valamivel magasabb decibel fognak igényelni, ha kommunikálni akarnak. És meg is érkeztünk Mehmet barátom elméletéhez: miszerint ez az oka annak, hogy a kínaiak állandóan kiabálnak, akár telefonba beszélnek, akár csak a mellettük állóval akarnak valami szívélyeset közölni. Hát lehet benne valami... Én meg mindig azt hittem, mérgesek egymásra. 

Node, kanyarodjunk vissza a Holdújév és a tüzijáték kapcsolatához! Hát az említett hétköznapi megszokott hangzavart érdemes gondolatban megsokszorozni, ha el akarjuk képzelni, mi volt idén február 7 és 12 között. De miért van mindez? És miért lógatnak mindenhová piros négyzetben FU (福 = jószerencse, boldogság) táblácskákat, vagy tapasztják az ajtójukra a kínaiak?

FU az ajtónkon - biztos ami biztos

Vagy miért függesztik ki a jól ismert piros lámpásaikat mindenhová, miért esznek töltött tésztagombócot (jiaozi 饺子 baozi 包子) az esti családi összejövetelen?

Jobbra: jiaozi, balra: baozi

Mindezek magyarázatára egy kis történetet mesélt el egyik tanárunk, amit aztán wikipedián is csekkoltam - szóval mostmár biztos, hogy igazi. Röviden az történt sok-sok ezer éve, hogy a szegény falusiakat minden óév végén egy szörny tartotta rettegésben, akit 年 'nian'-nek hívtak. Nian, vagy magyarosan csak "Esztendő" lecsapott este a szegény parasztokra, és meg-megevett belőlük párat. Az életüket féltő derék lelkek ezért ilyenkor felmenekültek a hegyekbe, hogy ott húzzák ki, míg Esztendő kitombolja magát. Egy alkalommal, Újév előestéjén, amikor már mindenki felkerekedett a menedéket lelni, az egyik asszony fiait várva lenn maradt faluban, mondván, amíg ők nem jönnek vissza, ő sem hagyja el a házat.

Ahogy várta gyermekeit, egyre jobban beesteledett. Egyszercsak egy öregember tűnt fel az úton, aki rögtön kérdezte az asszonyt, hogy hát ő hogyhogy itt, nem fél, hogy pikkpakk becuppantja majd az Esztendő? Az asszony elmondta a szituációt, mire az öreg jótanácsokkal látta el, arra az esetre, ha jönne a rém - majd így megúszhatják a fiaival együtt élve. A tanácsok: tegyenek ételt (gombócot) az ajtó elé a szörnynek, hogy az ne jöjjön be, hanemlakjon jól kint. Aztán tegyenek az ajtóra FU-t, mert az szintén nem árt, és akasszanak piros lámpát a ház elé, mert ezt a színt nem szereti a szörny.

Így is tettek az asszony és az időközben megérkezett fiúk, és miután a módszer bevállt, a következő évre való hasznos tanácsként elárulták a titkos receptet a szomszédoknak is.

A mesében (vagy az általam ismert változatában) nem esik szó a petárdáról, de azt hiszem jól beilleszthető az "Esztendő" elijesztésének gondolatkörébe ez a külföldieknél is jól beváló módszer.

No, és zárásként még két videó a youku-ról (kínai youtube), az egyikben Andy Lau, szerintem egyébként egész jó honkongi színész vállalta a cikis szereplést (de lehet, hogy a kínaiaknak tetszik), a másikban pedig gyerekek éneklik az egyik legnépszerűbb ünnepi dalt.

Mindenkinek 恭喜恭喜! (Gongxi=gratuláció; jókívánság)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.