Ígértem, hogy az első Tiencsinben töltött szombatom koncesszió-látogatós képeiből még rakok fel, hát íme! Ez alkalommal 16 évig Bécs-Budapest által birtokolt 108 hektáros terület mára nagyrészt felújított és jól tartott épületeiről készített fotóimból válogattam néhányat, a többit picasa-n találjátok. (Link a bejegyzés alján.)

És most röviden a környék történetéről. Ahogy azt már a korábbi, koncessziós épületekkel foglalkozó bejegyzésben említettem, a "pökhendi fehér ördögök" ellen felkelt bokszerek leverésére küldött nyugati koalíciós seregben a Duna-menti monarchia is képviseltette magát 1900-ban. Négy páncélos cirkáló (Zenta, Maria Theresia, Elisabeth, Aspern) és 500 tengerész vett részt a harcokban.

 A harcokat 1901-ben, Pekingben aláírt béke nyomán a győztes hatalmak területekhez jutottak Tiencsin városában, ahol az angolok és a franciák a már a kezükön lévő zónáikat gyarapíthatták. Ausztria-Magyarország a Haihe (Hajho) folyó bal partján, az olaszok és oroszok szomszédságában kapott egy - mit tesz Isten - kínaiak által lakott sikátoros, hutongos, sáros pár utcát, ami viszont a vasút és a folyó közelsége miatt nem volt egészen reménytelen helyen. A koncesszió élén álló Bernauer főkonzul, nem akarván lemaradni a többi hódító európaias arculatú zónáitól, építkezésekbe és közművesítésbe kezdett. A macskakövezés, közvilágítás és a századfordulós Bécset és Budapestet idéző épületek mellett híd is épült a Tatárváros felé - ma ennek helyén a 金汤桥 Jintang qiao-nak nevezett átkelő áll. Lábánál polgárháborús emlékmű kiállított tankok őrzik a '45-49-es harcok emlékét. (Ha nem is itt, de mint magyar vonatkozás, megemlítem, hogy az orosz-francia zónát elválasztó folyó-szakaszon, egy bizonyos Sávoly Pál mérnöki irodájának tervei alapján készült később híd. Sávoly legjelentősebb munkája az 1964-ben átadott Erzsébet híd újjáépítése volt.) 

Látkép a 金汤桥 Jintang qiao hídról a volt koncesszióra

Az első Világháborút lezáró békék nyomán a vesztes Monarchia volt területét a XX. század véres kínai történelmének szereplői vették át. Az első köztársasági elnök, Jüan Sikaj (Yuan Shikai) hadúr, akit csak az 1916-ban bekövetkezett halála akadályozott meg abban, hogy magát császárrá kiáltsa ki, például itt tartott fenn villát (ld. az első képet). A hadurak, japánok, kuomintangisták és kommunisták alakította évtizedek után az igencsak megtépázott környék revitalizációját 2005-ben határozta el a város vezetése. Ennek a tervnek a nyomán újították fel, vagy emelték újjá az osztrák-magyar stílust magán viselő épületeket, illetve próbáltak - kicsit kínai ízlésnek megfelelően - duna-menti hangulatot varázsolni erre a pár utcára. (Ld. a picasa albumban a Strauss-domborművet, vagy a Budai várpalota kupoláját idéző formákat.)

A volt tiszti kaszinó - már majdnem kész a felújítás, és állítólag egy vágtázó huszár szobra áll majd előtte (ugye nem kell mondanom, hogy ez mennyire menő lenne)

További képek:

(https://picasaweb.google.com/lh/webUpload?uname=114299421426156246939)

Képek a magyar tervezéső Jiefang (Felszabadítás) hídról:

http://www.ongo.hu/galeriak/3905

Akit bővebben érdekel a történelmi háttér, íme a Falanszteren megjelent írás, amiből először hallottam még otthon a témáról:

http://falanszter.blog.hu/2011/01/19/az_osztrak_magyar_monarchia_kinai_gyarmata

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.