Két hétre szabadultunk el a száraz és hideg Észak-Kínától (北方), hogy a Holdújév örömére kapott vakációt a kellemesebb éghajlatú Délen (南方) töltsük. A hagyományos demarkációs vonalat a Jangce folyó (长江) képezi a Középső Birodalom két kulturálisan is elkülönülő fele között; tavalyi Sanghaj-környéki túrám kapcsán ezt a határt éppen csak, hogy átléptem (meg is lepett, hogy Shaoxingben milyen hűs volt...). Node, ezúttal ketten voltunk, és meg sem álltunk a fucsieni tengerpartig, ahová a gaotie 高铁 (szupergyors vasút) repített minket!

Hsziamen/Xiamen/Amoy

Első este tehát Hsziamen (Xiamen 厦门) városában szálltunk meg, ahol pár napot töltöttünk tengeri kaják és a Gulang Yu 鼓浪屿 sziget élvezetében. A gyarmati időkben Európában elterjedt nevén, Amoy-ként is ismert város maga is a fucsieni (Fujian 福建 tartomány)szárazfölddel szemben, egy szigeten fekszik, innen komppal lehet továbbhajózni a fő nevezetesség – a „Zongora-szigetként” (Piano Island 钢琴之岛) is ismert európai városka felé. Az Első Ópiumháború után az elsők között megnyitott kikötő a 19. század második felétől vált fontossá az európaiak számára. Villák, templomok, követségi épületek nőttek ki a sziklás-erdős kis szigeten, és hamarosan angol nyelvű lapja és a britek által felállított szikh rendőrsége is lett a külföldi koncessziónak. A nyugatiak hatására vált elválaszthatatlanná a zongora és Gulang Yu kapcsolata – ma is sok kávézóból szűrődik ki klasszikus zene, és Kína leghíresebb zongoristái közül is többen is a szigetről származnak (Yu Feixiang, Lin Junqing, Yin Chengzong).

(baidu)

Egy teljes napot bóklásztunk az egykori európai és japán utcácskák között, a fennmaradó 1-2 napot a városban – tehát a másik szigeten – ütöttük el, jobbára sétálgatással, piacolással meg egy érdekes múzeum meglátogatásával, ahol a külföldre vándorolt kínaiak életét mutatták be,egy elég jól sikerült tárlaton. A 19-20. századi félrabszolga kulik vadnyugati vasútvonal-építésétől kezdve a szingapúri és fülöp-szigeteki kivándoroltakon át, egészen a jelenkor híressé vált kínai származású informatikusaiig eléggé átfogó képet kaptunk a témáról. (Overseas Chinese Museum 华侨博物馆)

KÉPEK

Kanton/Guangzhou

Éjszakai hálókocsis vonattal, reggelre futottunk be a kantoni vasútállomásra, ahol mindenhonnan a yue dialektus (粤语) fogadott bennünket – a kiabáló árusok, utasok, hangosbemondók – ez utóbbiak kétnyelvűek voltak, és szerencsékre sztenderd kínaiul (putonghua 普通话) is elmondták a teendőket. Jó móka volt különben, az ország hivatalos nyelvétől jócskán eltérő – gyakorlatilag önálló nyelv, még ha ezt sokan vitatják is Pekingben –, a hongkongi filmekben hallható dialektus mindkettőnk szerint dallamosan és kellemesen hangzik, és az utazás végére már elég sok mondatfoszlányt tudtunk felidézni, főleg a „Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!” típusú magas irodalmi műfajból.

 (baidu)

Folyóparti hostelünkből, főleg vízibusszal (轮船) jártuk be a várost, amelynek központi része a Gyöngy-folyó kanyargásai mentén fekszik, időnként itt-ott szigetek tarkítva a felhőkarcolós tájképet. A város több mint ezer éve a külvilággal folytatott kereskedelem központja, innen indul a tengeri Selyemút is nyugatnak. Az arab világgal már korán élénk kapcsolatot létesített városban már a 7. században mecset épült (Huaisheng si 怀圣寺), a hagyomány szerint Mohamed próféta egyik nagybátyja, Abu Waqas révén. A ma látható imaház a Csing (Qing 清) dinasztia idejéből származik, tehát nem régebbi 2-300 évnél.

Az első európaiak a 16. században érkeztek a városba, portugálok, jezsuiták, majd később a brit Kelet-Indai Társaság kereskedői. A bengáliai (India) gyarmatokon termelt ópiumot innen szórták szét az országban, drogfüggővé téve a kínai hivatalnok-réteg jelentős részét, és kiszivattyúzva a Birodalomból tekintélyes mennyiségű ezüstöt. Nem kell talán már sokat ismételnem – ez vezetett az Ópiumháborúkhoz, amelynek kirobbanása afféle Bostoni Teadélután módjára zajlott: Lin Zexu 林则徐 generális beboríttatta az ópiumládákat a tengerbe, feldühítve ezzel az érzékeny lelkű brit kereskedőket.

Szóval mit lehet látni a képeken? A külföldi koncesszió épületeit a Shamian szigeten 沙面岛, valamint a fent említett mecsetet. A Whampoa Katonai Akadémiáról nem tettem fel képeket, mert nem érdemli meg. A 20. században kulcsfontosságú szerepet betöltő tisztiképző, amely a Kuomintang és a Kommunista Párt katonai krémjét adta egykor. Vezető szerepet töltött be a kadétok nevelésében Csang Kaj-shek 蔣介石 és Csou En-laj 周恩来 is. Ma viszont túl sok látványossággal nem szolgál, cserébe viszont elvisz egy teljes napot az oda-vissza út, és a kietlen szigeten való mászkálás. Talán nyáron érdekesebb lehet, amikor katonai bemutatókat rendez a közeli tengerészeti bázis...

KÉPEK

Makaó és Hongkong a következő bejegyzésben! Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.