"Abban az időben kezdődött a táncőrület az egész világon s a praktikus eszü gyöngyösi zsidógyerek kiszimatolta magának a legtovább tartó konjunkturát." (Pesti Hírlap 1926)

Izgalmas füzért lehetne összeállítani azokból a magyarokból, akik az első világháború során kerültek a Keleti Fronton orosz hadifogságba, majd ilyen-olyan kalandok során a Távol-Keleten kikötve, legkülönbözőbb területeken futottak be karriert. Itt a blogon már szó esett a a sanghaji sztárépítész Hudec Lászlóról, aki a Műegyetemen (ma: BME) végzett és frissdiplomásként került a Nagy Háború csatatereiről szibériai hadifogságba. Ő kalandos útja során „Kelet Párizsába” (vagy „Kelet Szajhája/The Whore of the Orient” más forrásokban) jutott el és egészen Mao kommunistáinak hatalomátvételéig élt itt. Apránként saját építész irodát, családot alapítva, majd a korabeli Ázsia legmagasabb felhőkarcolójának (Park Hotel, l. a linkelt blogbejegyzésben) tervezőjeként és tiszteletbeli magyar konzulként, valamint zsidómentőként vonult be a történelembe.

Node, itt van egy újabb érdekes karakter, egy másik magyar, aki a szibériai Berezovka hadifogoly táborában tanult meg táncolni, de olyan jól, hogy az polgárháború (1917-1922) vérengzései és a bolsevikok előretörése elől menekülő orosz arisztokrácia és gazdag polgárság korabeli fellegvárába, a mandzsúriai Harbinban már saját operettjeiért és balettkompozícióért tombolt a dekadens közönség! Az ő történetét főként a Hadifogoly magyarok története c. 1930-ban kiadott két kötetes munkából ill. a Pesti Hírlap és egy korabeli amerikai újság cikkjeiből merítve ismertetem itt (l. a bejegyzés alján).

tavol_keleti_hadifogoly_taborok_terkep.png

Berezovka a Bajkál tótól délkeletre, Nikolszk-Usszurijszkij (Usszurijszk) az óceán partján, Koreától északra, Harbin városa pedig ettől nyugatra a vasútvonal mentén található (térkép forrása: Hadifogoly magyarok története)

A fogolytáborok depresszív hangulata sokakat próbára tett, ezért általánosan jellemző volt, hogy a bezárt katonák fizikai és szellemi frissességük megőrzése érdekében - és persze hasznos elfoglaltságot keresve - a sport mellett zenei, irodalmi, színházi köröket alapítottak. Egy ilyen színtársulat előadásával indította Hermann is „karrierjét”, a Leányvásárban (Jacobi Viktor, 1911), majd Trabukó hercegében (Baghy Gyula, 1917) szerepelt mint statiszta ill. karénekes. Később kabaré – conférancier -ként lépett fel, de mindezek a szerepek nem hozta sokat a konyhára, a mostoha körülmények között nemcsak a legénység és az önkéntesek, hanem a tisztek is éheztek és fáztak. Hermann ezért, fogsága második évében úgy döntött szerencsét próbál, és begyalogolt a közeli városkába, ahol a leánygimnázium ajtaján kopogtatott állásért.  

"Őszintén elmondtam az igazgató úrnak, hogy áll a dolog – folytatta Hermann. - Bizony az éhhalál fenyeget és szeretnék valami rendes álláshoz jutni. Úgy érzem, hogy elég tehetségem van a tánctanításhoz. Szeretném az igazgató úr növendékeit táncra tanítani." (Hadifogoly magyarok története p. 471.)

Az eldugott verhné-ugyinszki (ma: Ulan-Ude, Burjátföld, Oroszország) gimnázium direktora úgy döntött végül, hogy ráfér a „vad vidék” gyermekeire egy kis tánc ebben a „felfordult világban”. Hermann egy kiöregedett moszkvai balerina segítségével elsajátította, majd továbbadta diákjainak az orosz táncokat és hírnevet szerzett a városban. Aztán a '18-as forradalmi események hatására az összes hadifoglyot kelet felé induló vonatokra vagonírozták be, így az újdonsült tanár úrnak is el kellett hagynia a városkát. A szerelvény azonban Vlagyivosztok helyett már Nyikolszk-Ussurijszkban „kipakolt”, és az immáron referenciával is rendelkező táncmester, itt is megpróbálkozott a helyi reálgimnáziumban. Sikerrel, olyannyira, hogy 1919-ben, egy évre a berezovkai indulásra, már saját balettjával ('Kukuska' azaz „Kakukk”) debütált közönsége előtt.

nikolszk-usszurijszk_piactere_ballagh_rozsa_szemelvenyek_egy_sgiberiai_hadifogoly_eleterol_szephalom_24_pp_66-73.png

Nikolszk-Usszurijszk piactere

(Forrás: Ballágh Rózsa: Szemelvények egy szibériai hadifogoly életéből, in: Széphalom 24 pp. 66-73.)

 "Hermann tanítani kezdte az oroszokat a saját nemzeti táncaikra egy távoli eldugott kis helyen, amely nemsokára virágzó központja lett a színházi életnek. A tábor tisztjei 30 egymást követő előadást adtak a „Csárdás Királynő”-ből, míg a közlegények a „Leányvásár” c. darabot adták elő a saját színpadukon. "(Asburry Park Press, 1926)

A sikerekbe sajnos azonban belerondított egy, az időközben meggyengülő közbiztonságnak köszönhető rablás, amelyet ismeretlenek követtek el Hermann lakásán, míg ő szokásos esti tánckurzusát tartotta. Elegáns viseletén – amelyekben tanított-, és iratain kívül mindent elvittek tőle, így úgy döntött, hogy az amúgy is egyre inkább a vörösök és fehérek harcainak kereszttüzébe kerülő várost elhagyja és máshol próbál szerencsét. Az aktuális japán intervenciósok által megszállt Usszurijszkből tehát 30 jennel a zsebében Harbinnak vette az irányt. Orosz-Mandzsúria pezsgő és csillogó metropolisza ekkoriban élte virágkorát, az elmenekült orosz burzsoázia és a előkelő helyi kínaiak a kortársakat Amerikára emlékeztető világpolgársággal élte mindennapjait a Távol-Kelet ezen zűrzavaros részén.

old_street_in_harbin_sergei_lemeshev_blogspot.png

A régi Harbin (http://sergeilemeshev.blogspot.hu/)

Nagy nehézségek és sok csalódás végül ismét rámosolygott a szerencse Hermannra, aki ismét állást kapott egy gimnáziumban, mint „balettmeiszter”, és hamarosan elindult, hogy meghódítsa a büszke és előkelő harbini közönséget. 1921-ben már a helyi Novosztyi Zsinznj c. lap méltatta „Indiai balett” és „Chopin fantázia” c. koreográfiai szerzeményeit, majd nemsokára modern táncokat tanító klubjával lett híres „Bela's dancing hall” a Kisenev étteremben. A párizsi „tango-milong” és a „valódi kínai foxtrott” nemcsak a mulató ifjúságot hódítja meg, Hermann a kereskedelmi kamarában rendez bálokat és jótékonysági estjeiről cikkeznek az újságok (pl. Russian Daily News Március 25, 1923).

Könyvet ír a táncról és a társasági illemről, „A tánc-művészet” címen, amely orosz nyelven jelenik meg és állítólagos óriási sikere nyomán japánra is lefordították. Az orosz lapok interjúkat közölnek vele és „a foxtrott királyának” hívják csak „Bela German”-t.

hermann_bela_berezovkan_hmt_p_471.png

hermann_bela_elokelo_balettmester_hadif_magy_tort_p_473.png

 Képek Hermann Béláról (Forrás: Hadifogoly Magyarok Története)

1922-ben elhagyja Északkelet – Kínát, és délre utazik, az egykor német gyarmati városba Csingtauba (Qingdao 青岛), tánckurzust tartani. Itt nagy sikert arat mint a „Hungarian Dancer” egy olasz baritonista, Gulio Ronconi oldalán a Garrison Hall klasszikus estjén. Még a harbini kapcsolatai révén, az ottani japán Vöröskereszttől és a japán konzultól kapott ajánlóleveleivel Kobe városába utazik, a Sárga-tenger túlpartjára, Japánba. Az angol és japán lapok mind jó hírét keltik, és japánra fordított tánckönyve sikere után nagy érdeklődés kíséri, Mrs. Jevnyikova tánctanárnővel közösen megnyitott tánciskolájának, a „Kobe First Dancing Academy” indulását. Balettkompozíciói, estélyei rendkívül sikeresek a helyi lapok tanúsága szerint, a volt cári balett balerináival lép fel, és az előkelő társaságok előszeretettel látogatják műsorait.

Hermann Béla útja Berezovkától (Ulan-Ude) Kobéig (térképet Google Maps-el csináltam)

1926-ban azonban egy nem várt fordulatot vesz Hermann sorsa, amely örökre megváltoztatja a közel egy évtizedes Távol-Keleti karriert befutó volt hadifogoly életét. Az első világháborúból és az azt követő véres forradalmakból felocsúdó Nyugat új táncokat és új ízlést preferál már, és ezek híre elér Japánba is. A dzsessz, a shimmy és a charleston felváltja a boston és a tango egyeduralmát, a „tango-milong” és a „kínai foxtrott” többé már nem elég. Hermann úgy dönt Párizsba megy, hogy elhozza a „legújabb divatot” Kobéba! A francia luxushajón folyamatosan fellép és előad. Európába érkezésekor úgy dönt, hogy először hazalátogat hazájába a rég nem látott Magyarországra...

Hogy mi történt pontosan, nem tudni, talán honvágya fogta meg, talán a szerelem, mindenesetre „Professzor Béla” megházasodott, Távol-Keleti bizonyítványait és hírnevét szögre akasztja és megházasodik, és mint fakereskedő telepszik le Gyöngyösön.

"Ott messze Japánban pedig talán még mindig várják, hogy mikor érkezik meg Professzor Béla a legújabb párizsi táncokkal." (Hadifogoly magyarok története p. 475.)

 Források:

Hogyan lett szegény hadifogolyból előkelő tánctanár Kínában és Japánban?in: Baja Benedek, Pilch Jenő et al. (szerk.), Hadifogoly magyarok története II. kötet, (Budapest: Athenaeum, 1930), pp. 470-475.

Balettmester … Prof. H. Bela. Egy volt magyar hadifogoly-önkéntes karrierje a szibériai Berezovkától a japán Kobeig” Pesti Hírlap, június 18., 1926, p. 16.

Prisoner Who Became Ballet-Master” Asbury Park Press, August 7, 1926, p. 10.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mennyeiatjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr288866130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása