Sanghaj- környéki utazgatás II. - Shaoxing 绍兴 és Anchang 安昌


„(...) ugyanis Shaoxingot elfelejtették, hogy tudniillik Shaoxing kimaradt a Nagy Modern Megújulásból, hogy tehát Shaoxingról úgy határoztak, nem kell, vagyis Shaoxing ép, vagyis Shaoxing megmenekült, vagyis Shaoxing maradt, maradt egy csodálatos, egy nagyon szegény, egy elbűvölő, egy csendes vidékiességbe süppedt, egy úgynevezett elmaradott és békés és szerény zárvány a múltból (...)“ Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt


Hát talán ennyire nem lelkendeztem mint a fenti sorok írója, mikor három verőfényes sanghaji nap után vonatom befutott a csöcsiangi (Zhejiang) 浙江 elöljárósági városkába (lakossága még az 5 milliót sem éri el), ahol nagyjából 5-6 Celsius fok és kitartóan szitáló eső fogadott meglehetősen hűvös vendégszeretettel. Nem tagadom, Krasznahorkai könyvének olvasása nélkül aligha tűztem volna ki célul a Jangce-deltában tett rövid kirándulásom talán legbiztosabb állomásának ezt az útikönyveimben különösebben nem feltűnő alfejezetet. Ahogyan azonban ő a turista-ipartól és felújítási-láztól rejtélyes módon megkímélt „élő“ városnak festette le a Jüe (Yue) királyság (Kr.e. 770-221) egykori központját, amely máig őriz valamit a Ming 明 és Csing (Qing) 清 dinasztia korának hangulatából - kellőképpen sikerül kedvet csinálnia a látogatáshoz. És habár lábbeli-készletemet nem éppen ehhez az időjáráshoz igazítottam induláskor, illetve láthatólag házigazdám sem hívott üvegest az utóbbi időben nyílászárói szélvédetté tételének érdekében (megmondom kereken, nem voltak ablak szárnyak, csak függöny), fűtés pedig mint minden valamire való Dél-Kínának számító helyen nem volt beszerelve, légkondira pedig nem tellett, mégsem bántam meg, hogy eljöttem idáig. (Csak az egészségemért aggódók megnyugtatására: esőkabátom volt, gumicsizmát vettem - bár nem volt könnyű 43-ast találni, hálózsákom pedig egész jól szigetelt.)

Tehát mindezek mellett, ellenére és tudatában nekivágtam couchsurfinges szállásadómmal Cö-Csianggal - aki mivel spanyolul tanul, José névre is hallgat - a kisutcák tekervényeinek. Először is Lu Hszün (Lu Xun) 鲁迅egykori otthonát vettük szemügyre, ahol a jómódú családok hagyományos házának felépítéséről, elrendezéséről és kellékeiről kaptunk képet. Ezen kívül megtudtuk azt is, hogy Petőfi költészetének első kínai bemutatója (a Szabadság, szerelem az ő nyomán vált ismertté a század első felében függetlenségéért küzdő országban), nebuló korában egy alkalommal elkésett az óráról, és tanítója jól megszidta ezért. A kis Shuren 树人 (ez volt eredeti neve) ezután nemcsak emlékezetébe, hanem padjába is jól belevéste hogy „korán“ zao 早 (mármint kora reggel, időben) ma ezt a faragványt a szoba falán lógó fotón lehet látni. Reméljük bejött a módszer és nem kapott több fenyítést.

zao 早 (=reggel, korán, idejekorán, előre) forrás

Aztán kiballagtunk újra az utcára és csak úgy találomra kiválasztottunk egy fehér falú, vizes kövezetű sikátort, és elindultunk amerre a csatornákat sejtettük. Ahogy a hagyományos kis fekete-fehér házikók között lépegettünk, José elmesélte, hogy eredetileg ő is ilyen lakást tervezett kibérelni, mikor felkerült Shaoxingbe egyetemre, de miután kiderült, hogy ezekben a házakban (ahogy általában a régi Kínában sehol sem) még nincs fürdőszoba-wc, hanem mondjuk egy-két utcának van közös mellékhelysége. Ebben megegyeztünk, hogy igen kényelmetlen tud lenni, bár a későbbiek tudatában legalábbis a zárható ablakait megirigyeltem a kis vityillóknak. De ezt ugye akkor még nem tudhattam. A házakban egyébként ahogy a Rombolás és bánat az Ég alatt szerzője is írja, valóban a mai napig laknak, a csatornákon időnként elcsordogál egy fekete ívelt tetejű csónak (wupengchuan) 乌篷船 és ha esetleg a férj miután letámasztotta biciklijét és bekapcsolja a tévét, az asszony valószínűleg ugyanúgy mos a kanálisban, mint két-háromszáz évvel ezelőtti szépanyái.

Miután első éjszakámat túléltem a lepattant albérlet tetőterében, José reggel vizsgázni ment az egyetemre, én pedig felkerekedtem, hogy kibuszozzak a várostól kb. 40 percre fekvő Csing-kori kisvárosba, Anchangba (安昌古镇). No, ez a település már sokban hasonlított egy „vízi-Hollókőhöz“, de csak lézengtek látogatók, köszönhetően a holt szezonnak és az elszánt esőnek, amely azóta is hajthatatlanul szemerkélt-szitált, hol pedig kifejezetten esett. Szóval 25 yuanos (durván 900 HUF) diákjegy fejében beléphettem az egykori kis garnizon utcácskáira, ahol amerre csak néztem, mindenki szárított-füstölt húsokat árult. Én először módszeresen végigcaplattam a csatornákat és megmásztam a kőhidakat, amiből ha minden igaz 17 darab feszül az alattuk átsikló ladikok felett. Itt-ott bekukkantottam a régi bank-, iskolaépületekbe, majd miután belakmároztam valami frissen az orrom előtt kisütött zöldséges-pacalos izéből, továbbálltam, hogy még estig ne mulasszam el a Nagy Jü síremlékét a hegyen.

A Nagy Yu (Jü) 大禹 királyról azt kell tudni, hogy ő alapította a legendás Xia 夏 dinasztiát, aminek a biztos és tényszerű létezését a mai napig nem sikerült bizonyítani, következésképpen Yu is gyanús mint történelmi személy, mindaddig, míg ki nem derül, hogy a Shangok előtti uralkodók nem a mitológia alakjai csupán. De addig is nevezhetjük Yu-t kultúrhérosznak, akinek főleg azért voltak hálásak a kínaiak évezredeken át, mert a mítosz szerint „megzabolázta a vizeket“ és véget vetett az özönvíznek azzal, hogy a folyókat a tengerbe vezette. Ezért, akárcsak a bizonyíthatóan létező császároknak, a később dinasztiák mauzóleumot (大禹陵) emeltek a Kuaiji (Kuajcsi) -hegy 会稽山 lábánál, ahová az uralkodó is a szellemek útjának bejáratánál lekötve lovát, gyalog sétált be, hogy áldozatot mutasson be.(Emlékezzünk csak a Ming császárok sírjaira!) A síremlék-komplexum épületeit nagyrészt az 1930-as években renoválták, több részt pedig a közelmúltban újítottak fel, ahogyan hegytetőn is modern szobor magasodik, a tatabányai turulhoz hasonlóan a város felé.

Miután leballagtam a hegyről, lassan be is esteledett, engem pedig várt José hűs szobája, ahonnan másnap reggel továbbindultam a mondás szerint „földi paradicsom“ Hangzhouba 杭州 és Suzhouba 苏州.

A bejegyzés trackback címe:

https://mennyeiatjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr415757544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása