Nem volt sok már hátra az ebben a szemeszterben Kínában töltött időnkből, de még úgy gondoltuk, beszorítunk egy kis utazást június elejére a festői Csiucsajkou (Jiuzhaigou 九寨沟) hegyei közé. Nem bántuk meg.

Szóval vannak ugye azok a klasszikus kínai festmények, ahol felhőkbe burkolódzó hegyhasadékok törnek az égbe, és amiket soha nem láttunk még kintlétünk alatt. Eddig. Lábuknál pedig olyan színű tavakkal amikről nem volt egyszerű elhinni, hogy természetesen ilyen kékes-zöldek, vagy kékek. Vagy zöldek. Vagy ahogyan a kínai karakter tökéletesen leírja: (qing, azaz kék ill. zöld ).

Szóval először elrepültünk Csengduba (Chengdu 成都) , Szecsuán (Sichuan 四川) tartomány fővárosába, ahonnan 10 órát buszoztunk fel, északnyugat felé, a történelmi Tibet (a mai Tibeti Autonóm Régió mellett többek között Csinghaj/Qinghai tartomány is ide tartozik ) határához. Már az oda vezető út is gyönyörű volt, mély völgyek, több perces alagutak, sziklaormok körös körül - de a Jiuzhaigou Nemzeti Park alatti hotelfalu körül már teljesen alpesi hangulatot árasztott a táj. Persze kínai (és tibeti) karakterek az épületeken, és nem Milka tehén - hanem jak (maoniu 牦牛)-termékek reklámjai mindenütt, és a reggeli is szója tej (doujiang 豆浆) húsos táskával (jiaozi 饺子). De nem panaszkodunk, minden napra van program. 

Első nap a jiuzhaigou-i tavakhoz másztunk fel (míg a kínai turisták 99%-a buszozik! ) a kiépített, de az európai erdőkbe repítő élményt nyújtó ösvényen, majd megcsodáltuk az áttetsző vizű „Avatar-tavakat”.

Másnap a még lenyűgözőbb szívizeket rejtő Huanglong 黄龙 parkhoz libegőztünk, majd gyalogoltunk fel, közel 5000 méter magasságba. Vicces volt látni a jó piaci érzékű árusok által kínált oxigén palackokat vásárló, és 15 lépésenként mélyeket inhaláló belföldi látogatókat, akiket talán jobban megijesztett a biztonsági figyelmeztetés mint kellett volna.

Harmadnap "legelő - túrára" (草原) mentünk, jakokat és lovakat nézni, no meg ijjászkodni és népviseletbe öltözni. Meglátogattunk egy turistáknak kirakott tibeti falut , majd megvendégeltek minket huoguo 火锅 - val (lenti képen ) és friss jaktej joghurttal a lobogó imazászlók alatt, fennsíki mutatós zene bömbölése mellett.

A rákövetkező napon, betelve a látnivalókkal, visszatértünk a tartományi központba, hogy egy nap erejéig kicsit képbe jöjjünk a szecsuáni kultúrával. A legnagyobb élményt – a kitűnő csípős falatokat kínáló éttermek mellett – a városi múzeum jelentette, ahol a közepesen érdekes történeti kiállítás után felértünk az negyedik emeletre. Itt ugyanis egy komolyan átfogó és igen látványos bemutatót kaptunk a kínai árnyjátékról (piyingxi 皮影戏), lebontva tartományokra, kitérve a helyi jellegzetességekre, az előadott történetekre és még a vékony marhabőrből kicikornyázott-befestett alakok elkészítésének mesterségére is. Először ilyen előadást egyébként tavaly május 1-jén láttunk Hszianban (Xian 西安), amikor többek között az Agyaghadsereget látogattuk meg és tandemeztünk a történelmi városfalon.

Ide linkelek egy videót, amiben röviden bemutatják (angol kommentárral, kínai felirattal) a hagyományos árnyjáték eredetét és jellegezetességeit. Érdemes megnézni, hogyan is kelnek életre az aprólékosan megmunkált bábuk, a világ legősibbnek tartott animációs technikájával!

És itt be fejezném a posztot, minthogy az utolsó napi múzeumlátogatás után még aznap este haza is röppentünk Tiencsinbe, hogy aztán pár nap mosás és pakolás után visszatérhessünk a nyári vakációra – Európába!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mennyeiatjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr328829234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása