Hát inkább nem említeném egy lapon a szárazföldi Kínát és a két kis “visszatért tigrist”, nem jönne ki jól az összehasonlításból a “nagytesó”. Xiamen tényleg gyönyörű volt, Kanton izgalmas és nyüzsgő, és hiába volt már délen – távol az észak-kínai szmogtól, szárazságtól és külföldiekre-bámulástól, azért köpködős volt, és még nagyon kínai. Ezzel szemben amikor átléptük a volt portugál ill. angol gyarmati határt, valami sokkal hozzánk közelebb állót kezdtünk magunk körül érezni. Rendezettséget, tisztaságot, szabályokat, és úgy általában működtek a dolgok udvariasság és a számunkra megszokott kulturáltság útjain. (Ne gondolja senki, ezeket a sorokat olvasva, hogy nem szeretnénk a Népköztársaságban tölteni ifjú éveinket – mint ahogyan azt jelenleg is tesszük, csak hát felismerjük a különbségeket.)

Tehát kantoni napjaink után egy reggelen felkerekedtünk, és expresszre szálltunk Zhuhai 珠海 felé, ahonnan nagyjából 40 perc vonatozás után gyalog folytattuk a határ felé. Gond nélkül léptünk be a régi barokk kapu mellett kialakított modern átjárón, és pár méter után azon kaptuk magunkat, hogy minden portugálul és hagyományos írásjegyekkel 繁体字 (a Kínai Népköztársaságban Mao alatt bevezetett egyszerűsített karaktereket 简体字 nem vezették be más kínai nyelvű országokban) van kitáblázva. Persze aztán kiderült, hogy a kantoni dialektuson kívül az angol az igazán használható nyelv, és a mandarinról is hamar leszoktunk, kevés sikerrel járva a helyiek többségénél. (Azért a még Kantonban felszedett hasmenés elleni gyógyszert sikerült putonghuául – mandarinul – megvásárolnom szerencsére.)

Tehát elindultunk a házdzsumbujban, majd miniatűr buszra szálltunk, így értük el a történelmi központot. A balos közlekedés végig furcsa maradt, de azért Hongkongra már nem okozott nagy gondot. Ami Makaóban ezalatt a rövid idő alatt megfogott engem, az a több százéves olvasztógégelyes keveredése európai és mindenféle dél-kelet-ázsiai népeknek és kulturáknak. Az, hogy nyugati stílusú, 19-20. századi épületeket látok egy volt koncessziós városban (Tiencsin, Xiamen, Qingdao), vagy Peking régi követségi negyedében – ez már ismerős volt a korábbiakból. De az utcán sétáló emberfajták, az éttermekben rendelhető fogások vagy az építészeti stílusok 16. századtól tartó keveredése új volt és nagyon izgalmas.

Mivel aznap már az Illatos Kikőtőben foglaltunk szállást, Aomen (Makaó kínai neve) macskaköves óvárosi utcáit hátizsákostul róttuk az útifilmekből jól ismert embertömegben. A Lonely Planet „Macau in one day” nyomán az egykori gyarmati erőd dombja vonzáskörzetét bóklásztuk be, a kötelező-szimbólum Szent Pál templom romhomlokzatánál fotózkodtunk, a kissikátorok szuvenír boltjai mellett be-be néztünk egy-egy mediterrán barokk templomocskába, majd a hűsebb, és táskamegőrzős Városi Múzeumban pihentünk meg. Ez utóbbi kifejezetten érdekes bemutatóját adta úgy általában a helyi kulturális keveredésnek, majd párhuzamba állította a nyugati és a kínai történelmet (Róma – Csin 秦 dinasztia, konfucianizmus – kereszténység, Zheng He – Kolombusz, ilyenek), és úgy általában sok újat adott. Külön izgalmas volt számomra a ’tea’ szó eredetéről szóló kis interaktív képernyő, ahol a különböző nyelvekben megtalálható „csá, csaj, stb.” és a ’tea, te, tee stb.” Leszármazását mutatták be. A válasz a fucsieni 福建 és a kantoni 广东 dialektusok külünböző kiejtésében rejlik, az egységesen 茶 –nak írt kínai írásjegyet az angol, holland, spanyol, német, olasz, francia kereskedők ’tea, tee, te, etc.”-nak hallották el (innen a magyar ’tea’ szó is), míg a főként ázsiai népek (koreai, japán, thai, indiai valamint az oroszok) illetve Dél-Kínával kereskedő nemzetek (arab, portugál) a „csá, csaj, etc.” Valamelyik változatát használják.

Hát ennyi fér bele egy bejegyzésbe, és nem sokkal több egy szűk napba, de estefelé a Honkongba tartó kompon elégedetten dőltünk hátra, mégha kaszinózni nem is mentünk el.

KÉPEK itt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.