A Tiencsini mészárlás

2014.02.21. 05:42

A Wanghailou templom hányatott története


Tiencsin katedrálisáról, a tekintélyes neoromán Szent József székesegyházról (Xikai jiaotang 西开教堂) tavaly már ejtettem szót a blogon, minthogy ez a város egyik legnépszerűbb landmarkja és hát ott fekszik a központban, rögtön a helyi „Váci utca“, a Binjiang dao 滨江道 torkolatánál. Úgyhogy most nem ezzel, az 1914-óta a püspökség központjaként is működő templommal, hanem elődjével, a szintén franciák által épített Notre Dame de Victoires, azaz Győzedelmes Miasszonyunk (kínai nevén Wanghailou 望海楼) viharos történetével foglalkozunk.

Már megint az Ópiumháborúk, azok közül is a második (1856-60). Nem részletezem, lényeg, hogy a Mennyei Birodalomra nézve ismételten megalázó vereséget és az azt követő békefeltételeket nyilván nem vette jó néven egyetlen mandzsu-copfot viselő állampolgár sem, Tiencsinen innen és túl. Még több kikötőt nyitottak meg az európai kereskedelem (ópium) előtt a Tiencsini szerződés értelmében, még több misszionárius jöhetett be, mostantól már teljesen legálisan és a pekingi követségek mellett az Égi Gázlónál is angol ill. francia telepek jöttek létre. Az angolok a Hajho (Haihe) 海河 déli jobb partján építkeztek, a franciák pedig a folyó bal partjára (a későbbi Osztrák-Magyar koncesszió határában) építették fel konzulátusukat, templomukat és a hozzá tartozó árvaházat (ma városi kórház). Az akkori városhoz képest igen feltűnő méretű (30 méter hosszú, 10 méter széles) neogót templom 10 méterre magasodó tornya és a nem túl szégyenlős „győzedelmes“ elnevezése a külföldi gőg megtestesítője volt a megalázott kínai lakosság szemében. Ráadásul az építkezések egy emiatt lerombolt buddhista ill. taoista szentélyek „eltakarítása“ után kezdődtek el, a konzulátus helyén pedig korábban egy császári nyári nyaraló állt. Nem nehéz átlátni az események szimbolikus voltát. A munkálatok végül 1869-ben fejeződtek be, de nem sokáig örülhettek a francia és frissen megkeresztelt kínai katolikus hívek.

Hullagyalázás és gyermekrablás

A már említett árvaházat az irgalmas rendiek (lazaristák vagy vincentiánusok is néhol, latin rövidítésük: CM) szerzetesei vitték, akik szociális munkájukkal elismerést vívtak ki a város többségi - nem keresztény - lakossága körében is. Sajnos azonban - feltehetőleg a rossz higiénés viszonyok következtében - járvány tört ki a kórházukban, amely sok áldozatot követelt. A szükséghelyzetben óvatlanul földelték el halottakat, akiknek testét hamarosan könnyedén megtalálták a kóbor kutyák. Mondanom sem kell, nem hatott szívmelengetően senkire sem a hullák testrészeivel ide-oda kocogó ebek látványa.
De ez még hagyján, hamarosan újabb botrány zaklatta fel a kedélyeket, mégpedig egy jóval összetettebb gyermekrablási és -kereskedelmi ügy. A lelencházat vezető francia atya (bizonyos Claude-Marie Chevrier CM) ugyanis még korábban arra utasította a nővéreket, hogy akár pénzért cserébe is, de gyűjtsék össze a környék gyermekeit (itt már nem csak árvákról van ugye szó), hogy azok keresztény hitben nevelkedhessenek. A buzgó szándék azonban hamarosan kétes üzelmek forrása lett, ugyanis néhány „jó érzékű“ kínai „úriember“ lecsapott a jó üzletre, mint közvetítő. Sem a hullagyalázás, sem pedig a gyermekrablás vádja nem vetett jó fényt a külföldiekre, de úgy általában az egyébként egyre több tagot számláló kínai katolikus közösségre sem. Olyan pletykák is elterjedtek, hogy a gyermekeket azért „fogdossák össze“, hogy szerveikből különféle orvosságokat készítsenek.

Rombolás és vérfürdő 30 évente

A szörnyűségekről szóló híresztelések nyomán 1870-ben egyre növekvő tömeg vette körbe a Wanghailou 望海楼 templomot, ahova az ellenséges indulatok elől a francia és kínai katolikusok bemenekültek. A pokol az éles helyzetben Henry Fontainer konzul tisztázatlan körülmények között eldördült pisztolylövése után szabadult el, utat engedve a tömeg lincshangulatának. A zavargásokban felgyújtották a templomot, sok kínai katolikust valamint 21 külföldit (köztük a konzult, Chevrier atyát és 16 apácát) kegyetlenül megöltek, sokuk holttestét a folyóba vetették, miközben a mandzsu hatóság nem lépet közbe, hogy megakadályozza a tragédiát.

The Tianjin Massacre (1870)

Az égő templom egy korabeli legyezőn ábrázolva

A nyugati hatalmak bosszújától megijedő Csing (Qing) 清 vezetés, megkésve bár de végül elfojtotta a lázadást, sietve megtalált bűnbakok nyakába varrva a lincseléseket és a pusztítást, ezen kívül pedig még egy bocsánatkérő küldöttséget útnak indított Párizsba. A zavargásokat ugyan sikerült elnyomni, de az idegenek és a többségi lakosság szemében azok talpnyalóivá vált honfitársaik, a „rizskeresztények“ (értsd: érdekből megkeresztelkedettek) elleni gyűlölet tovább izzott a felszín alatt.

Notre Dame de Victoires after the Tianjin Massacre (1870)Notre Dame de Victoires before the boxer rebellion (1900)

A lerombolt  és az újjáépített Wanghailou Bokszer lázadás előtt

1900 viharos nyarán az Igazságot és Békét Teremtő Ököl Társasága, azaz a bokszerek Tiencsinben is felvették a harcot a gyűlölt „idegenekkel“. (A tiencsini bokszerekről ill. Sárga Lótusz Szent Anya lány-különítményéről, valamint a Piros Lámpásokról itt.) Az „öklök“ követték a ’70-es évek „legjobb hagyományait“ és újra porig rombolták az egyre kevésbé „dicsőséges“ Miasszonyunkat. A Nyolc Nemzet Szövetségének 八国联军 a bokszerek (és a császári seregek) felett aratott győzelme után ismét újjáépítették az 1903-ban katedrálisi rangra emelt templomot. Paul-Marie Dumond irgalmasrendi szerzetes-pap (1912-óta apostoli vikárius) kormányzása idején azonban új székesegyház építésére mellett döntöttek, most már sokkal biztonságosabb helyen, a francia koncesszió szívében, a Hajho jobb partján a britek és az újonnan kialakított japán koncesszió között fekvő területen. Az 1913-ban elkészült Xikai 西开 vagy Laoxikai 老西开 katedrális lett 1914-től a későbbi püspökségi rangot kapó egyházmegye központja, átvéve hányatott sorsú társától a stafétát.

Notre Dame de Victoires after the boxer rebellion

A Győzedelmes Miasszonyunk ismét romokban (1900)

A templom ma frissen felújított állapotban áll a Shizilin dajie 狮子林大街 és a Haihe donglu 海河东路 sarkán, a Hajhón átívelő híd (Shizilin qiao 狮子林桥) bal lábánál.

 

Olvasnivalók:

 

Mervay Mátyás: Kínai Katolikusok a Mennyei Birodalomban. A Szív. 2013. febr. sz.

[EN] http://en.wikipedia.org/wiki/Tianjin_Massacre

[FR] http://eventail.pagesperso-orange.fr/martyrs/martyrs%202.html

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mennyeiatjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr605773269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anselmo 2014.02.22. 17:51:48

Jó írás, nagyon érdekes volt!
(gondoltam bátorítalak egy kommenttel, mert még senki nem kommentelt, és ezzel a mai jócselekedetem is letudva).

JohnHenry 2014.02.22. 21:44:14

de jó lenne, ha mindenhol leírnák, hogy a boxer-ek azok magyarul bokszolók, azazhogy kung fu-sok, akiket a nyugatiak egyszerűség kedvéért bokszolóknak hívtak.

Anselmo 2014.02.23. 07:57:36

@JohnHenry: ezt én se tudtam! de azt sejtettem, hogy nem a boxeralsóról van szó.

matyko 2014.02.23. 09:40:50

@JohnHenry: Az előző bejegyzésemben ejtek erről is szót. Ahogy Te is írod, az 'Igazságosság és Béke Ökleit' a nyugatiak nevezték el 'boxereknek', harcművész technikájukra utalva.

NekemNemEzKell 2014.02.23. 10:19:24

Érdekes.Még ilyesmit....Jó, ha az ember tanul!
süti beállítások módosítása