Sanghaj-környéki utazgatás I./1. - Sanghaj 上海

 

Miután a karácsonyi vizsgák után vakációra vonultam itt az egyetemen, úgy gondoltam a Holdújévig (jan. 31.) belefér egy hetes kiruccanás Közép-Kínába. Pénztárcámhoz igazodva a sanghaji hostelt leszámítva minden állomásomon couchsurfinggel terveztem szálláshoz jutni, már csak az ismerkedés és a kínai nyelvgyakorlás érdekében is. Kelet Párizsa után a bájos és nem túl felkapott Shaoxing 绍兴 , majd a már Marco Polo által is magasztalt, manapság turistaparadicsom Hangzhou 杭州, végül pedig a kertjeiről és selyméről ismert Suzhou 苏州. De vegyük először csak Sanghajt, teljesen szubjektíven az általam legérdekesebbnek talált látnivalóit kiemelve, egy felvidéki magyar-szlovák építész emblematikus épületeiből szemezgetve, amelyek a XX. század első fele óta meghatározzák a metropolisz arculatát.

Sanghajról rengeteget lehet olvasni mindenütt, azt hiszem nincs olyan aki ne hallott volna már a nyugat-európai nagyhatalmak által erőszakkal megnyittatott majd felvirágoztatott kereskedő városról, amely az előző századforduló idején London, New York és Párizs mellé sorakozott fel mint pénzügyi központ és világváros. Az 1949-től a 80-as évekig tartó szigorú elzárkózó politika után „Kelet Gyöngye" mára ismét visszanyerte korábbi pozícióját és talán egyre inkább felül is múlja azt.

100_1128 100_1114

A város a kezdetektől fogva otthont adott a világ különböző pontjairól érkezőknek, esetenként menekülőknek (pl.: az 1917-es bolsevik forradalom elől futó „fehéreknek“, vagy a '30-as évektől új otthonra találó főként kelet-európai zsidóknak) akik sokszor nemcsak nyugtot leltek itt, hanem megcsinálták szerencséjüket. Ilyen volt a besztercebányai (ma Banska Bistrica, Szlovákia) születésű Hugyecz/Hudec László/Ladislav, aki 1893-ban szlovák származású Hudec György és a magyar Skultéty Paula gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem mintha fontosnak tartanám az etnikai hovatartozás skrupulus kiderítését, hiszen az alábbi videóban maga Hudec sem tudja/akarja „kettészakítani“ magát, ahogyan az szülőhazájával történt a Világháború után.

A gyakorló evangélikus család fia, miután korábbi dilemmája után a lelkészség helyett maga is a mérnöki pálya mellett döntött, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik fővárosában a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) szerzett diplomát, és fiatal kora ellenére részt vett az M1-es metró („kisföldalatti“) építési munkálataiban, ami mint tudjuk a kontinens első kéregvasútja volt. Az I. Világháborúban az orosz frontra küldték, ahol 1916-ban hadifogolyként Szibériába került, ahol hasznát vették szaktudásának. Innen szökött az akkoriban orosz érdekeltségű Harbinon keresztül Sanghajba ahol a dán misszió segítette a gyakorlatilag nincstelen menekültet. Hamarosan állást talált egy amerikai építészirodánál, ahonnan 1925-ben függetlenedett és saját építészirodát nyitott, az időközben feleségül vett Gisela Meyer tehetős német kereskedő édesapjának anyagi támogatásával. Első jelentősebb épülete, amit én is meglátogattam, a még R. A. Curry irodájának kötelékében tervezett American Club 美国总会.

100_1161 100_1157

A Fuzhou út 福州路 209-es szám alatt található épületben az egykor „Slam Club“-nak nevezett férfi klub kapott helyet, amely az első Világháború utáni Sanghaj egyik legelőkelőbb társasága volt a brit Shanghai Club és a francia klub mellett. A 100 dolláros tagsági díj mellett csak férfiak és amerikaiak léphettek be az elit közösségbe. Az alagsorban bowling-pályát, edzőtermet és törökfürdőt is rejtő épület földszintjén bár és billiárd-terem, az emeleten madzsong- és kártya-asztalok, valamint olvasószoba voltak kialakítva az úri társaság passzióit kielégítendő. Hudec a tervezéskor ún. amerikai György-korabeli koloniális stílust választott, az Egyesült Államok akkori klub-divatja szerint. A vízszintesen hármas osztatú szimmetrikus homlokzat alatt a fehér márvány oszlopok szintén három fülkére osztják a bejárat fölé magasodó keskeny előcsarnokot. A homlokzat középső részére francia ablakok és vaserkély kerültek, míg a falat Amerikában készült barna kerámia borítja. A munkálatok 1924-ben fejeződtek be, a kommunista hatalomváltás után bírósági épület lett, majd a 90-es évek óta üresen áll.

Amikor az egyik délelőtt elindultam sétálni a Bund 外滩  felé, a Nansuzhou út (南苏州路) menti egykori angol Church Apartments épületei mögött pillantottam meg valamit, ami nekem leginkább a Madách téri bérházat vagy a „Budapest meg nem épült felhőkarcolóit“ juttatta eszembe. (Ezekre emlékeztetett a nemsokára említésre kerülő Park Hotel is.) Vagy New York és San Francisco képeken látott felhőkarcolóira. Itt jöttem rá, hogy nekem bejön az art déco, bár erre erre utaló jeleket azért már észleltem korábban is magamon egy-egy Poirot-epizód nézése közben.

No, de mi is ez az épület? A Yuanmingyuan út 圆明园路 209 ill. a Huqiu út 虎丘路 128 szám alá eső China Baptist Publication Building (a továbbiakban csak CBPB) és a Christian Literature Society Building (CLSB) 1932-ben készült el. Előbbi egy amerikai misszionárius által alapított szervezetnek („Gospel Light“), utóbbi egy skót presbiteriánus lelkész befolyásos kiadójának adott otthont. (Ez a kiadó több fontos nyugati munkát juttatott el a kínai olvasókhoz, többek között Karl Marx klasszikusát, A tőkét. Ami azért kicsit ironikus, valljuk be egy keresztény szervezettől, főleg a Mao-féle későbbi Népköztársaság ismeretében.) A nyolc emeletes egykori CBPB kelet felé, míg az ikerépület másik felén a kilenc emeletes CLSB pedig nyugati irányba néz. Előbbi szárny teljes nyolcadik emeletét Hudec építészirodája foglalta el 1932 és 1947 között. A homlokzatot borító barna burkolatot és a tipikus art déco-bemélyedéseket nézve pedig akárha egy korabeli amerikai felhőkarcolót látnánk. A homlokzat éles és hegyes vonalai mellvéd-szerűen túlnyúlnak az épület fölé, ezek a gótikus hangulatú elemek a német expresszionizmus hatását mutatják. Ezzel a páros épülettel mondhatjuk, hogy beérett Hudec saját stílusa, amit majd később a Park Hotelen is látunk majd. A keresztény szervezetek helyét 1949 után import-export vállalatok vették át, 2002 óta pedig egy átfogó kerületi projekt részeit képezik. Akármit is jelentsen ez.

Ázsia legmagasabb felhőkarcolóját, és más art déco-csodákat lásd a következő bejegyzésben!

A bejegyzés trackback címe:

https://mennyeiatjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr85753960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása