Pénteken történt, hogy első napom után az óvodában (erről még eldöntöm, hogy születik-e külön poszt, most legyen elég annyi, hogy 3 és 6 éves közötti sok kicsi kínai gyereket tanítok újabban angolra két oviban), amikor kicsit leszívva, de azért elég lelkesen a kellemesen fárasztó munka után behívott "azonnal" a boros főnököm az irodába. Mondanom sem kell, a hátam közepére sem kívántam, hogy újra bemenjek a belvárosba, ott az esti órákban magyar emaileket irogassak, meg skype-on egyeztessek mindenféle ügyben, hogy aztán megint egy óra hosszat utazhassak haza majd. De bementem, ledolgoztam, egyrészt mert kell a pénz másrészt meg úgy érzem ezzel tartozom a főnökömnek, aki annyi mindent segít(ett).

Szóval bandukolok a metróállomás felé olyan este 9 óra tájban, már elhagytam az irodaházat, sötét van, hatalmas forgalom mint mindig. Átverekszem magam két zebrán a taxik, biciklik, autók, triciklik, talicskák, buszok, istentudjamégmik között - mert a zebra, meg a közlekedési lámpák csak dekorációnak vannak. Egyszercsak elkapom egy hegedű hangját, amit egy normálisan, amolyan értelmiségi módra öltözött idősebb kínai úr kezel.

Azt hiszem Vivaldit játszott, de nekem elég volt egy ilyen nap után pusztán a tény, hogy "tisztességes" zenét hallhatok végre a sok kínai popsláger után, ami mindenhonnan üvölt, akárhová megy az ember. (Különben egyik- másikat már megkedveltem, de azért mégiscsak.) Úgyhogy odadőltem a falhoz, az aluljáró feljárójánál, és csak hallgattam. Először egy kissrác ment csinos anyukájával arra, valószínűleg zeneóra után, mert a hátán ott volt a hegedűtok. Ekkor a fickó abbahagyta és pár szót váltottak, mintegy kedvesen érdeklődve, motiválva a feltételezhetően még "nyekergős" stádiumban lévő ifjú padavant.

Aztán az anyuka széles mosollyal sikeresen elbúcsúzott, hogy végre odajöhessen hozzám a muzsikus. A szokásos "Honnan jöttél? Mióta vagy itt? Mit csinálsz?" kérdések után könnyű témát adott a zene, mert ha nem is sikerült mindig épkézláb mondatokat faragnom, a zeneszerzők nevei, átsegítettek a nehézségeken, és mindketten elégedettek voltunk. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, felragyogott, hogy "ÁÁ Budapest!" meg hogy "Franz Liszt!" és eljátszotta Brahms egyik magyar táncát, ami egész magyarosra sikeredett, olyannyira, hogy már-már hallani véltem a cimbalmokat is. De aztán véget kellett vetnem az emelkedett perceknek, mert még el kellett érnem az utolsó buszomat fél 10 körül, de megbeszéltük, hogy másnap ugyanitt, ugyanekkor.

No, hát szombat este is ott voltam, kicsit hamarabb érkeztem, úgy 8 felé, de ahogy leültem a padkára, nem sokkal rá feltűnt egy fiatal srác, gitárral a kezében. Időnként rám-rám pillantott, mintha lenne valami közünk egymáshoz, de akkor kezdett gyanússá válni a helyzet, amikor az öreg tegnapi helyén elkezdte kicsomagolni és felhangolni a hangszerét. Az addig a fejemben lefuttatott ötlet, hogy "biztos a hegedűssel van, vagy ő küldte maga helyet mára, hogy ha ő maga nem is, >>valaki legyen már aki szórakoztatja ezt a szőke gyereket itt<<." De gondoltam csak azért sem veszek tudomást a nyakig engedett-hosszú hajú, szemüveges kínai fiúról, "nekem a hegedűs kell, róla kell videót csinálnom!"

Nem sok kellett, megjelent a tegnapi barátom is nemsokára, bemutatott a fiúnak, aki kicsit tudott angolul, és kedvence a blues, és tényleg jól játsza. Lényeg a lényeg, játszottak együtt klasszikus kínai muzsikát, külön-külön Beatles-t, bluest, Hattyúk tavát, és mivel nagyon kértem az öregurat, Brahmsot is, amit fel is vettem, íme hát. Mondanom sem kell az esemény az utcán mászkálóknak sem volt mindennapi, csapatostul álltak meg hosszabb-rövidebb időre, főleg amikor Peng gitárkíséretével duóban énekeltük a Let it Be-t, Song Delin mester pedig ráimprovizált. No, de elég a szöveg, remélem működni fog a videó! Tessék.

https://www.facebook.com/photo.php?v=4727077063693

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.