Most jutok csak hozzá, hogy feltöltsem szerdán írt bejegyzésemet, amit unalmamban a vonaton pöszmögtem össze. Akit érdekel, olvassa bátran!

Hát száguldunk Fucsien (Fujian) tartomány irányába, le délre, majdnem szemközt Tajvan szigetével. (Állítólag tiszta időben át lehet látni a piszkos kuomintangosokhoz.) De korai még a megérkezésről beszélni, elég lesz előhozni újra úgy 12 óra múlva. Addig is akad elég néznivaló a 300 km/h-es "fehér nyíl" ablakain át: most éppen kis szántóföld-parcellák, itt-ott faiskola, majd mintegy a semmiből egyszercsak előtűnik pár újépítésű emeletes házblokk, körülöttük út, villanyvezeték, aztán megint csak földek. Akárcsak Peking felé menet. Alvóvárosok a mezők közepén.

Másodosztályon utazom - ilyen jegyet vettek nekem boros főnökömék -, aféle folyosós-hálókabinos elosztású kocsiban. Amikor helyemet keresve másztam be a folyosón, gondoltam magamban, hogy na, ez ismerős, négy ágy, négy utas - olyasmi mint a Budapest-Moszkva járaton. Aztán ahogy odaérek az én kabinomhoz, látom, hogy valami nem stimmel, öt ember (plusz egy baba - természetesen ő is ember) ül benn, a poggyászok meg a fenti két ágyon. Oké, hát felraktam én is a cuccomat, beültem illedelmesen az ablak mellé szóló helyemre és szemügyre vettem az útitársakat.

Velem szemben a korrekt kárpitú, fehér lepedővel leterített helyen ül a babás-család. A szülők - amennyire meg tudom ítélni - déli kinézetűek: egy árnyalattal sötétebb bőr, alacsony termet, és az északiakhoz képest lágyabb vonások. Ennek az antropológiai különbségnek nagyrészt az az oka, hogy a történelem során a Kínát megtámadó, és hosszabb-rövidebb ideig leigázó nomád népek, egy idő után beolvadtak, és bár kulturálisan tökéletesen asszimilálták őket a han kínai alattvalók, magasabb, erősebb termetüket, durvább arcvonásaikat ma is felfedezni pl. az őshonos pekingieken, vagy a tiencsinieken. Lin Jütang (Lin Yutang) ehhez még hozzáteszi a Mi kínaiak című könyvében, hogy a "barbárabb", erős testalkatú, jó fizikumú, de a művészetek iránt kevésbé fogékony beifangren-ekkel (észak-kínaiak) szemben a nanfangren-ek (déliek) szívesebben foglalkoznak festészettel, költészettel és testi edzettségükkel nem igen törődnek. Ez nyilván inkább csak érdekesség, egy az egyben nem igaz ma már (vagy talán mint minden általánosítás sohasem volt az), amikor Kína lakosai könnyebben keveredhetnek, főként a munkahely utáni vándorlás miatt és az eddiginél gyorsabb közlekedés segítségével. 

No de elég messze jutottam a másfél éves gyerekét gond nélkül három idegen férfi előtt szoptató kiskosztümös anya és világos öltönyt viselő, újságot  olvasgató apa kapcsán. Rajtuk kívül még egy egyetemista-forma lány ül a szemközti ágyon, laptoppal, jegyzetekkel. Mellettem egy idősebb úr, aki a világért sem volna hajlandó rendes szavakban kommunikálni, ha valamit akar, akkor csak az "a-a, öm-mhm" jól bevált kombinációit váltogatja. Hozzáteszem, hallottam hogy tud beszélni, egyszer kiejtett két szót, szóval nem néma, csak tökélyre viszi azt a beszédstílust, amin annyit röhögünk nem-kínai ismerőseimmel. Pl. egy elcsípett telefonbeszélgetés általunk hallott fele:

 "- Wei, nihao!
- A-A. - AA-a.
- Hao a-a.
- Mhm-mhm.
- A!
- A-a."

Hogy ilyenkor mit mondanak a vonal másik felében? Szerintünk nagyjából ugyanezt, de azt hiszem pontosan értik egymást. Hát ilyen ez a bácsi is. Aztán van itt még az ajtó felől egy fiatalabb srác (24-35 év között valahol), aki telefonján olvas és piros kapucnis pulcsit visel.

Hogy kik vannak még a vonaton, nem tudom, de nemrég elkaptam egy-két orosz szót, két elhaladó nyurga, termoszos figura szájából, úgy mint "Kák szibjá damój", akármire is vonatkozzon is ez.

Ezek után még kb 10 óra utazás volt hátra, de arról nincs erőm írni, legyen elég annyi, összehaverkodtam pár pekingivel, akik utazgatni mennek délre, meg találtam egy srácot, aki barátnőjével hazafelé tartott Fucsouba, és az út utolsó 3 óráját velük töltöttem, majd az állomáson megbeszéltük mielőtt elváltunk, hogy vasárnap összefutunk. Ennyi hát az odaútról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.