1917. július 31. este, Rendőrség, Tiencsin, Brit Koncesszió

- „Szóval maga lőtte le a Taku Roadon délután 2 órakor azt a kínai rendőrt, Mr. Gönnert?” - kérdezte a meglehetősen sápadt arcú, szikár egyenruhás, szigorú tekintetével próbálva rendreutasítani a vele szemben helyet foglaló megszólítottat.

- „Nézze Hadnagy Úr” – címzett szándékosan fölé a kihallgatást végző fiatal rendőrtiszt valódi rangját pontosan tudó gyanúsított. „Ön pontosan tudja, hogy az csak egy szerencsétlen bennszülött volt, ezenkívül német ancúgot is viselt, ráadásul a német settlement területén. Nagyon sajnáljuk a kellemetlenségeket, amiket Őfelsége rendvédelmi erőinek okoztunk, de nem állt szándékunkban riadalmat kelteni, mindössze fel akartunk tartóztatni egy ellenséges spiont, aki fontos információkat akart az osztrák-magyar konzulátus megbízásából a németek kezébe juttatni. És kérem, a nevem Krempasky, nem Gönnert, ha kérhetem.” - azzal udvarias gesztussal ismét hátradőlt és egyik lábát a másikon lazán átvetve figyelmes szemekkel nézett az alhadnagyra.

Tiencsin, Brit Koncesszió

- „Maga lőtt vagy sem, Mr. Gön...Krempasky?” - ismételte meg a kérdést a rendőr. „A szemtanúk állítása szerint négyen üldözték az osztrák tengerészegyenruhát viselő egyént, amit a közelben szolgálatot teljesítő járőr is megerősített. Továbbá ezt a Browning-típusú kézifegyvert találtuk a maga társánál. Feltehetőleg ezzel tüzeltek az említett időpontban.” - mutatott az asztal hozzá közelebb eső szélén fekvő pisztolyra.

- „Nos, minthogy nem szeretném megnehezíteni az általam nagyra becsült Brit hatóságok munkáját, bevallom őszintén, hogy ...” - a hangos koppantás után válaszra nem várva benyitó civilruhás szakította félbe a beszélőt. Sebesen a felpattanó alhadnagy mellett termett, majd a fülébe súgott valamit, mire az előbbi bólintott, és tisztelegve kifordult a még nyitva álló ajtón.

- „Nézzenek oda Gönnert, maga mit sem változott Málta óta! Nem lenne kedve meginni egy teát?”

- „Jócskán elmúlt már délelőtt 11, tudja jól Wilcox, hogy ilyenkor én a whiskey-t preferálom! - igazította meg khakivé sárgult nyári zakóját a meghívott, majd indulásra készen homlokára húzta könnyű kalapját.

 *

A Carlton Café piszkos-zöld falain lazán lógó lámpák közül úgy minden harmadik feladta már a szolgálatot, az a kevéske fénynyaláb, ami a kitartóbbakból szűrődött elő pedig pont elég volt az ilyenkor betérő késő esti vendégek számára. Az említett intézmény nem tartozott az angolok által irányított zóna legelőkelőbb clubjai közé, látogatói Tiencsin külföldi kolóniájának „legmozgékonyabb” rétegéből került ki. Jól nevelt európai arisztokrata utazók szemében a helyi szinten előkelő nyugatiak is csak „viharos múltú, hézagos műveltségű kalandorok” voltak, „akikre otthon nem mosolygott a szerencse”, ezért vetette őket a sors ebbe a szedett-vedett koszfészekbe. Ejj, mit gondolt volna e fenti jelzők gondos kimunkálója, a világjáró gróf Vay Péter püspök úr , ha látta volna azt a kitűnő társaságot, aki a Carltonban töltötte üres esti óráit!

Kilenc nemzet helyőrségének mulatozó közlegényei és altisztjei mellett, nemzetközi kereskedőtársaságok matrózai, távol-keletet tenyerükként ismerő világfik foglaltak helyet a kifröccsent sörtől ragadós asztalok körül. Bogaras kárpitú székeik meg-meg reccsentek ha szégyenlőst játszó japán vagy kapálózó eurázsiai örömlányokat kapta ölükbe, míg mások pörkölt kártyalapokat csapkodtak a rumtócsás bárpultra. Sok esetben a félvér csapost invitálták meg döntőbírónak egy-egy kérdéses játszma-kimenetel eldöntéséhez, aki készséggel állott rendelkezésre.

- „Nem mondom, az ízlése sem sokat változott az évek alatt. Micsoda lebuj! Hát nem elbűvölő?” - fejezte ki elismerését a detektív.

- „Bizony, egyike a legillusztrisabbaknak itt a folyóparton.”

- „Mindig elképeszt, hogy honnan szedte magára ezeket a kiművelt kifejezéseket, ezt teszi egy külföldivel a Royal Navy? Lehet, hogy nekem is be kellett volna vonulnom tengerésznek.” - fricskázott a rendőrkarriert csinált kelet-londoni hentes fia.

- „Azt javaslom ne méricskéljük, hogy melyikünk beszéli szebb akcentussal a standard angolt Wilcox. - simított végig zakója ujján Gönnert. „Inkább azt mesélje el, minek köszönhetem a találkozást ennyi évvel azután a kedvező kimenetelű affér után Valetta elbűvölő kikötőjében?”

 

Mindig nosztalgiával gondolt vissza a Földközi-tenger közepi apró szigeten eltöltött időre, a fehér napfényre, az azúr víztükörre, az osztrák-magyar konzul kacér feleségére és a a felszarvazott férjjel vívott hajnali párbajra kinn a dokkoknál. Nem sokon múlt, hogy nem végezte rácsok mögött, miután a bécsi diplomata golyóval a vállában elterült a pallókon, és a bajszos brit patrol beinvitálta az őrszobára a forrófejű fiatalembert. De milyen jól jött, hogy majd' két nappal a történtek előtt besegített annak a vörös fülű fiatalembernek az ivóban amikor az a két szőrös görög matróz úgy nekiesett! Ki gondolta volna, hogy a frissen kinevezett segédnyomozó volt a kisegített, és hogy hálából elsimította az ügyet, megígértetve persze az újpesti bőrműves fiával, hogy eltakarodik Máltáról egyszer s mindenkorra.

- „Maradjunk annyiban, hogy kíváncsivá tett a magáról vezetett akta, szép kis rezümé, Panamától Vlagyivosztokig, van abban minden! És most megint elfogatóparancsot adtak ki a maga hatóságai ezután a lövöldözés után, és újra csak a mi kezünkbe került az ügy. Nem ismerős ez a sztori valahonnan?” - mosolygott Wilcox.

- „Mivel szolgálhatok tehát nyomozó úr?” - vett elő egy szál Dragon cigarettát Gönnert.

- „Rendeljen két sört és mesélje el mi ez világforradalmár-őrület amit maga Nicaragua és a japánok után most itt Kínában csinál? Ez valami magyar dolog? Vagy lengyel? A fene sem igazodik ki a maguk viszonyain ott a Duna mellett.

- „Két csapoltat!” - kiáltotta a pult felé a kérdezett, majd mielőtt belekezdett volna, először is rágyújtott.

 

(folyt.köv.) 


Linkek az előző két epizódhoz:

I. Konspiráció a tiencsini osztrák-magyar gyarmat ellen

II. Ki lesz az Tiencsini Osztrák-Magyar Köztársaság elnöke?

A bejegyzés trackback címe:

https://mennyeiatjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr798566802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása