Akárcsak tavaly ilyenkor, idén is úgy döntöttem, hogy az őszi egyhetes szünet (október 1-e, a Népköztársaság 1949-es kikiáltásának ünnepe) alatt fellátogatok a fővárosba, meglátogatni a barátokat és kicsit szétnézni a még nem látott nevezetességek között. Pontosan tudtam - ahogy minden ismerősöm is figyelmeztetett -, hogy ilyenkor nem ajánlatos a Pekingbe utazni, mert az egész országból csődülnek oda a népek, a belföldi turizmus virágzásának illusztrálásaként. De mit tehettem, az egyetemen ekkor van szünet, én meg utazni akarok, hát ez van. A négy ott töltött nap alatt sok mindent láttam, igyekszem összefoglalni mindezt egy blogbejegyzésben.

A 798 Művészeti Zóna (798 艺术区)

Az egykori katonai gyárat az 1950-es években a szocialista barátság jegyében, kelet-német együttműködésben húzták fel, innen az épület bauhaus-jellege. Ez talán a csarnokról készült képeken látszik leginkább, ahol a tető ablakok „tarajos“ megoldásával a város északi fekvése mellett a legtöbb fényt célozták beengedni a tervezők. Habár a gyár a 80-as évek végén bezárt, hogy apránként teret engedjen a kortárs fiatal művészeknek, a falakon ma is jól látszanak a kulturális forradalom, Mao-t dicsőítő jelszavai. A 90-es években alternatív művésznegyednek indult gyárkomplexum, ma már inkább menő galériáknak és kiállításoknak ad helyet, rengeteg turista keresi fel az ilyenkor megszokott utcai árusok és boltosok örömére.
Én a negyedet egy couchsurfingen talált pekingi lánnyal jártam be, aki az oldalon nem szállást, hanem társaságot, „idegenvezetést“ kínált - ezzel éltem, és nem csalódtam. Ajánlom mindenkinek aki külföldön vagy idegen városban jár egyedül, jó alkalom barátkozni is, meg hát nem magányosan rója az ember a nevezetességeket.

Az egész album Flickr-ön

A Ming császárok sírjai (明十三陵)

Pekingtől kb. 50 km-re található Kína utolsó „nemzeti“ dinasztiájú (a mandzsu Qing/Csingeket megelőző) császárainak, a Mingeknek a sírkertje. A 14-17. század között a trónon ülő 16 uralkodóból 13 itt nyugszik, ezen a „szerény“ 40 km2-nyi területen. A feng shui szempontjainak megfelelően északról hegylánc védi a kertet a gonosz szellemektől, délről lehet megközelíteni az épületeket, amelyekhez a 36 hivatalnok, katona, állat ill. mitikus szörny szobrai által szegélyezett Szellemek útja (神道）vezet fel.
Az 1950-es években megkezdett feltárások során három sírt újítottak fel és nyitottak meg a látogatóknak, de többit meg lehet nézni. Én a Ding Linget (定陵）Wanli (1573-1620) császár pazar kincsekkel teli sírját és a Chang Linget (长陵), Yongle (1360-1424) látogattam meg. Utóbbihoz két alkalmi útitárs pekingi egyetemista sráccal jutottam el, akikkel együtt osztottunk meg egy fekete taxit (heiche 黑车）， minthogy busz éppen nem jött, gyalog meg nem esett volna közel a célpont a fent említett távolságok ismeretében. Jófejek voltak a srácok, egész estig, míg hazafelé menet el nem váltak útjaink beszélgettünk történelemről, kínai politikáról, hol angolul, hol - ha szókincsem engedte - kínaiul.

Az egész album Flickr-ön

A nemzetiségek parkja (中华民族园)

Pénteki napomat szinte teljes egészében ez a nevezetesség, Kína 56 nemzetiségét bemutató skanzen töltötte ki. A Népköztársaság lakosságának több mint 90%-át kitevő han kínai mellett ugyanis 18 millió zhuang, 11 millió ujgur, 10 millió mandzsu, 10 millió hui (muszlim kínai), 9 millió miao, 5,8 millió mongol, kb. ugyanennyi tibeti és még sok más nép, amelyek neveivel nem terhelnék most senkit. A legtöbb kisebb népcsoport az ország déli részén, a Vietnámmal határos Yunnan (云南) tartományban él, vannak kis vadászó-halászó népek északon, az orosz határ menti Heilongjiang (黑龙江) tartományban. A nemzetiségekre nem vonatkozik a 80-as évek óta érvényben levő egy gyerek-politika, így azok létszáma érezhetően növekszik a han többséghez képest.

Az északi és déli részekre osztott park lenyűgöző összeállítása a sokszínű ország különböző tájegységein honos népek építészeti elemeinek ill. az adott helyek emblematikus épületeinek méretarányos replikáinak. Így pl. a tibeti „faluhoz“ szikláon kell felkapaszkodni, ahol a Potala palota“ épületeinek egy része fogad minket, tibeti táncosokkal és énekesekkel. Ha valamelyik déli kis nép standját keressük fel, folyón, cölöpökön épült falucskát láthatunk, de ha a mongolokra vagyunk kíváncsiak, őket természetesen a „füves pusztákon“ felvert jurtákban találjuk. Egész nap tánc- és ének-előadások vannak valamelyik szekcióban, amikről a belépéskor adott program ad tájékoztatást.
Én nagyon jól szórakoztam, kb. reggel 9 és du. 4 között végig a parkban bolyongtam, ahol ebédre az észak-keleti koreai nemzetiség tészta-levesét kóstoltam meg, utána pedig a bai (白族) etnikum zöldséges lepényét majszoltam egy táncelőadás alatt.

Az egész album Flickr-ön

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.