Najó. Szóval volt két piros reklám-öngyújtónk Scottal, amiket még kb. egy hónapja kaptunk az italkiállításon itt, Tiencsinben egy üveg baijiu vásárlásakor. Használtuk őket egy darabig, de az egyik kb. két hete kifogyott - meg is volt a véleményünk a kínai öngyújtókról - ígyhát kidobtuk a szemetesbe.

Ma, úgy két héttel az szemétbedobás után Scott megtalálta a melegítőnadrágja zsebében, és mit tesz Isten(?), működött. Hát kicsit beszartunk (már bocsánat), mert 1: a nadrágot kb. egy hete kimosta gépben; 2: az öngyújtót ugye kidobtuk két hete, és azóta vagy négyszer ürítettük a szemetesünket a lépcsőház konténerébe, 3: működött.

Az meg már csak hab a tortán, hogy vacsora után, mikor hazajöttünk mongol csoporttárs-lányunk társaságában, barátom nem találta telefonját, ezért visszament az étterembe ahol nem volt, és vagy ötször hívtuk mi innen Szolonggal a lakásból, meg ő is az én mobilommal amit magával vitt az utcáról, de csak kicsengett, semmi más. Miután feljött, hogy jó, nincs meg, holnap majd törődik vele, úgysem tud ma már mit tenni, csak előveszi a szemüvegét a fiókból - hát ott volt a mobil, és: nem volt lenémítva. Miért nem hallottuk?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.