Úttörői buzgalommal és ennek megfelelően (na jó, a kinti csípős szélnek is köszönhetően) pirosló arcokkal léptünk be Mehmet barátommal az emlékezés csarnokába, ami a szeretve tisztelt Csou En-laj (Zhou Enlai) és felesége, Teng Jing-csao (Deng Yingchao) életét mutatta be. Az épületet körülvevő park 1:1 arányban a Népköztársaság első miniszterelnöke pekingi lakhelyének a mása. A Tiltott Város máig zárt palotája, a Csungnanhaj (Zhongnanhai) a Kínai Kommunista Párt legfőbb központja, és így az állami vezetők otthonául szolgál a mai napig, és mint márkanév, az egyik legnépszerűbb cigeratta dobozain is olvasható. Ezt a Ming és Csing (Qing)-kori stílusú együttest másolja a tiencsini emlékhely, amelyet egy szombat délutánon felkerestem török cimborámmal.

Tizenöt yuan fejében finom igényű, rózsaszín jegyet váltottunk, és hamarosan ott találtuk magunkat a mai napig nagy népszerűségnek örvendő politikus-házaspár fehér szobra előtt, ahol természetesen nem hagyhattuk ki a jelenlétünket igazoló kötelező-fotót. Mivel Memo forradalmi izgatottságában remegő kézzel exponált, félek, nem mindenki számára lesz bizonyító erejű a fénykép, nekik üzenem, hogy DE!

De, hogy minden kispajtás szívébe zárhassa az egyébként valóban kitűnő külügyminisztert, és a KNK Mao elnök után második emberét, pár szót ejtenék, kommentálva a kiállításon készült képeket. Kezdjük rögtön az egyik legjobb kiállásúnak tartott kínai politikus mellszobrával, ami a tárlat bejáratánál fogadott minket. Hogy ki mit gondol Csou vonásairól, azt gondolom mindenki maga döntse el. Mindenesetre egyet hadd tanácsoljon Ő maga: egy kép alapján "ezt még korai lenne megmondani". (Igaz, ezt a híres mondatát eredetileg az 1789-es francia forradalom értékelésével kapcsolatban válaszolta egy újságírói kérdésre.)

Mandzsu-kort idéző kisgyerekkori portréjától ezúttal eltekintenék, viszont annyit elárulhatok, hogy 1898-ban született a tengerparti Csiangszu (Jiangsu) tartományban, de nagyapja révén szülőföldéjnek a délebbi Csöcsiangot (Zhejiang) tartotta. Nagybátyja, majd legidősebb testvére pártfogásában nevelkedett, így került Mukdenbe (ma: Shenyang), Mandzsúria fővárosába, ahol az 1911-es polgári forradalom híre és tanáraiank befolyása hatására kezdett politikai iratokat olvasni. Később egy ideig Tiencsinben tanult a későbbi híres Nankai Egyetem nevét viselő középiskolában. A következő kép ezekből az évekből származik.

Később Japánban tanult a Vaszeda és Nippon egyetemeken, majd visszatért Tiencsinbe, ahol az újonnan felépült Nankai Egyetemre iratkozott be. Itt kapcsolódott be a helyi diákszövetségbe, amelynek lapját is szerkesztette, és amely főként Kína akkori legkomolyabb problémái: a hadurak és a nyugati ill. Japán imperializmus (egyenlőtlen szerződések) ellen harcolt. A Május 4. mozgalomban való részvétele után ismertté vált, és saját társaságot alapított. Ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Teng Jing-csaót, aki az alábbi viasz-installációban legátszellemültebben issza az ifjú forradalmár szavait.

1920-ban illegális tevékenységéért letartóztatta a rendőrség, de rövidesen szabadon engedték. Nem sokkal később a Komintern kereste meg, akik a Kommunista Pártba való belépésre kérték, de ő egyelőre nemet mondott, és Moszkva helyett Párizsba utazott tanulni. A Kommün városában végül őt is megérintette a marxizmus, hamarosan csatlakozott a helyi kommunisták illegális sejtjéhez. Az alábbi festmény Csou-t ifjú diákként ábrázolja, mögötte a fal tégláin a munkásmozgalom főbb alakjai domborulnak.

Közben Kínában a Köztársaság atyja, Szun Jat-szen (Sun Zhongshan) meghirdette a hadurak hatalmának megdöntésére az Első Egységfrontot, amely pártja, a Kuomintang (KMT) és a kommunisták közötti első szövetség volt. A katonai képzés előmozdítása céjából létrehozott Vampoa Akadémia élére Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi), a politikai osztályére Csou került.

Szun Jat-szen halála után a Kuomintang vezetését a Csang Kaj-sek vezette jobbszárny vette át, akik a hadurak elleni sikeres Északi hadjárat (1926-1927) után rövidesen a kommunista kisebbség  kiszorításába és üldözésébe kezdtek. A sanghaji (Shanghai) vérfürdő, és a sikertelen nancsangi (Nanchang) felkelés után Csou Moszkvába utazott, ahonnan csak 1929-ben tért vissza. Az 1930 és 1934 közötti nacionalista (KMT) és kommunista (KKP) harcok során az előbbiek bizonyultak erősebbnek, így a vörösök öngyilkos visszavonulásba kezdek a déli Csanghszi (Jiangxi) tartományból az északi Shanszi-beli (Shanxi) Jenanba (Yanan), amely később a Hosszú menetelés (1934-1936) néven vált ismertté. A kommunisták seregük 90%-át elvesztették a harcok során, de ennek veszteségnek köszönhette Mao, vezető pozíciójának megszilárdulását. Jenanban Csou Mao-t javasolta a katonai bizottság élére, míg maga alelnök lett - ezzel vette kezdetét kettőjük halálukig tartó "első-második vezető-viszonya".

A képen a cuki kislányok mögötti festményen egy, a menetelés alatt tartott katonai tanácskozás látható, több későbbi vezetővel. Pl. balról a harmadik Mao Cetung (Mao Zedong), mögött áll hosszú szakállal immár Csou mester, nekünk profilból fordulva, Mao-val szemben pedig Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping), a későbbi 1978 utáni "kapunyitogató". (Érdekesség a jobbról második, háttérben gubbasztó, gyanúsan hosszúkás arcú és európaiasan keskeny orrú figura, ő Otto Braun, német kommunista, aki együtt harcolt a KKP-val a KMT ellen.)

És most közelebbről is.

A nacionalisták és kommunisták harcainak a japán invázió (Második Kínai-Japán Háború) vetett végett, amikor Csou azt a megbízást kapta, hogy kössön egyezséget Csang Kaj-sekékkel, a közös ellenség legyőzésére. Ez volt a Második Egységfront, amely idején Csou az időközben Csunkingba (Chongqin) helyezett fővárosban képviselte a kommunistákat. A II. Világháború végével és a japánok legyőzésével újra kiújultak az ellentétek a két csoportosulás között, amelyek végül polgárháborúba (1945-1949) torkollottak. A harcokat végül a KKP nyerte, Csang Kaj-sek és a KMT Tajvanra (Taiwan) menekült, Mao Cetung pedig 1949. október 1-én kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, amelynek első miniszterelnöke és külügyminisztere Csou En-lai lett.

Külügyminisztersége idején a jó érzékű diplomata és több nyelvet beszélő Csou sikeresen képviselte Kínát a Szovjetunióval való kapcsolatok rendezésében, a Koreai háborút (1950-1953) lezárú genfi tárgyalásokon, valamint a harmadik világ szerveződésének első állomásán, az indonéziai Bandungban.

Noha a külügyminiszteri poszttól 1958-ban megvált, befolyása továbbra is megmaradt a külpolitikára. A Nagy Ugrás (1958) és a Kulturális Forradalom (1966-1976) idején háttérbe vonult-szorult, de megőrizte pozícióját, utoljára nagy szerepet az elszigeteltségből való kitörés megindításában játszotta. Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel folytatott egyeztetései eredményeként Richard Nixon 1972-ben Kínába látogatott és együttműködést írt alá. (Aki emlékszik a Forest Gumpra, Gump ekkor pingpongozik Mao arcképe alatt.)

Csou különben nagy népszerűségnek örvendett nem csak országában, hanem nyugaton is, művelt és európai kulturáltsága miatt. Mao-val szemben nem használt tolmácsot, partnerével legtöbbször annak anyanyelvén társalgott. A képen az a pillanat látható, ahogy Nixon az elődje által okozott sérelmet teszi jóvá, amikor leszállása után rögtön kezet ráz Csouval, akivel a genfi találkozott Dulles elnök nem volt hajlandó kezet fogni.

A szovjet csoda - Csou kocsija, ajándék a baráti időkből.

Csou Enlai végül 1976-ban halt meg, pár hónappal előzve meg harcostársát, Mao Cetungot. Temetése után a tömegmegemlékezés nagyszabású demonstrációba torkollott, emléke és öröksége nagyban hozzájárult szellemi örökösének, Teng Hsziao-pingnek a későbbi hatalomra kerüléséhez, és a későbbi nyitási politika véghezviteléhez.

Feleségének főként nőmozgalmi témájú életútjának bemutatásától ez alkalommal eltekintenék, akiben mégis hiányérzet maradt, nyugodtan forduljon hozzám emailben, és megteszem a tőlem telhetőt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.